Születés a sárkunyhóban

Pár napja ismerkedtünk meg a Gino családdal. A bába szerint egy-két napon belül meg kell, hogy érkezzen az új jövevény, ezért az asszony már nem járt ki a földekre dolgozni. (Gidóval, a földre menet láttunk egy asszonyt, hatalmas pocakkal ülni az út szélén a rekkenő hőségben. Körülbelül a nyolcadik hónapban lehetett és inni kért, hogy folytathassa az útját a földre, kapálni.) Az összes gyerekét ugyanazzal az öreg bábaasszonnyal szülte, aki naponta többször átjárt hozzá. Most is, hogy megvizsgálja, aztán szundikál egyet a kunyhó előterében, az árnyékban, vagy a családdal együtt majszolja az erborék fő eledelét, a cirokkását. Mi meg egyre kíváncsibbak vagyunk, milyen a születés ott, ahol az otthonszülés nem bátor opciónak számít, hanem az egyetlennek. Van egy kis klinika a legközelebbi városban, de oda csak súlyos, életveszélyes helyzetben mennének, szülni semmiképpen. A szülés, nem betegség, hanem természetes folyamat. Az anya pontosan tudja mit kell tennie, a bába és a szomszédasszonyok meg segítenek, ahol tudnak.

Csapot, papot, Gidót otthagyva rohanunk Ginoékhoz, nehogy lemaradjunk valamiről. Az apuka nyugodtan heverészik az árnyékban, a gyerekek ugrándoznak körülötte, a nagyobb lányok meg dolgozgatnak szép csendben. Soha nem találtuk volna ki idegenekként, hogy a sötét kunyhó mélyén épp vajúdik az anyjuk, olyan nyugodt és hétköznapi a hangulat. Az előtérből, ahova még az állatok is behúzódhatnak a nap elől, a kör alakú kunyhóba lépünk, egy másik előtérbe, aztán egy egész pici és keskeny ajtón kell áttuszakoljuk magunkat (épp, hogy átfér a fenekünk), hogy a lakószobába, a fő helyiségbe érjünk.



Itt koromsötét van, körülbelül ötven fok és rettenetes füst. Nem tudom, ők hogy bírják, de mi pár perc után köhögni és könnyezni kezdünk. Nincs lyuk a kunyhó tetején, ahol szabadon távozhatna a füst, a tűznek a szoba közepén meg állandóan égnie kell. Körben, a tűz körül, ágakból eszkábált emelvények vannak, ágy gyanánt. Itt alszik mindenki, Ginoék összesen nyolcan, illetve mindjárt kilencen, ha megszületik a legfiatalabb családtag. Szóval itt a hőségben vajúdik az asszony, amikor belépek és kicsit tapintatlanul bekapcsolom a kamera lámpáját, különben orra esnék. A bába éppen a pocakját kenegeti vajjal és húzza, nyúzza, rázogatja, szegény nő meg eltorzult arccal, de némán tűri. A vizsgálat végén megmaszírozza a derekát. Azt mondja, még pár óra lehet hátra és megszületik a baba. Most veszem csak észre, hogy több asszony és kecske is van még itt rajtunk kívül, biztos nem örülnek neki túlzottan, amikor a szemükbe világítok. Az egyik lány kávét főz, azzal itatják a nőt. Az erborék híg löttyöt főznek a kávé héjából, (a többi részét eladják) és ezt isszák egész nap, ezek szerint még szülés közben is. Az asszony a földön ül, vagy négykézlábra ereszkedik, körülbelül tíz percenként változtatja a testhelyzetét. Némán vajúdik. Mi meg csak ülünk csendben és várunk. Folyik rólam a víz, csorognak a könnyeim, olyan sűrű a füst. Andris valószínűleg összehányná magát, ha bejönne, mert megy a hasa reggel óta, ki tudja, milyen törzsi nyavalyát szedett össze. Ezért ő az apukával beszélget a ház előtt, aki azt mondja, hogy szerinte fiú lesz a gyerek, de ha lány ő azt sem bánja. Az apuka elszundít a kisfiával az ölében, a bába is lefekszik, én meg ki-be járok a kunyhóból, hogy néha levegőt vegyek. Bent láthatólag semmi új nem történik, várunk. Andrist rábeszélem, hogy menjen vissza a sátorhoz, vegyen be egy marék széntablettát és pihenjen, mert rossz vége lehet a dolognak.

Aztán csak telnek az órák, a bába néha vizsgálatot tart, majd egyszer csak látom, hogy elfolyik a magzatvíz a kunyhó sárpadlóján. Rettenetesen izgatott leszek, hogy végre történni fog valami… mindenki más nyugodt, sőt unott képet vágnak, nem történik semmi. Furcsa, hogy nem is nagyon figyelnek a vajúdó nőre. Amikor lekapcsolom a kamera lámpáját és ülünk a koromsötétben az az érzésem, hogy ők látnak valamit, mert edzettebb a szemük, mint az enyém. Ha nem lennék itt, a nő sötétben szülne és a bába pontosan tenné a dolgát úgy is, egész biztosan nem ejtené le a babát stb.
A tolmácsunk volt olyan kedves és hozott nekem pár szem kekszet a sátrainktól (kb. fél órára lakunk Ginoéktól gyalog), úgyhogy kimegyek a szabadba levegőzni egy kicsit és enni. Az elmúlt négy órát a kunyhóban, vagy az előtérben töltöttem, annyira féltem, hogy lemaradok valamiről. Hát most majdnem lemaradtam, rohant utánam az apuka, hogy jöjjek gyorsan. Eldobom a kekszet, futni kezdek, útközben próbálom bekapcsolni a mikrofont, betenni a fülembe a fülhallgatót, beüzemelni a kamerát. Pont akkor nyomja ki a babát az asszony, amikor beérek. Hihetetlen. Állva szül, az asszonyok körbeállják és fogják, a bába meg nyomja lefele a hasát. Hihetetlenül fájhat neki, de meg se mukkan. Amikor csúszott ki a baba feje, azt hiszem kiabálni akart, de a bába a szájára tapasztotta a kezét. Mint azt később megtudjuk, nagy szégyen a fájdalom kimutatása. Megszületett a gyerek! Egy nő tartja a kezében, de a kicsi nem sírt fel, úgyhogy kiszívja a folyadékot a szájából és akkor végre elkezdődik a bömbölés. A köldökzsinórt csak jóval később, a méhlepény megszületése után vágják el egy öreg borotvapengével. A méhlepénnyel nagyon megszenvedett szegény asszony, mert a bába teljes erejével nyomja, tuszkolja ki belőle. Mivel nem akart jönni, hánytatással próbálkoznak. Egy gyöngy nyakláncot dugnak le a torkán, míg öklendezni nem kezd. A méhlepény erőszakos kinyomása nagyon veszélyes, mert elszakadhat és ennek komoly következményei lehetnek. A szülés után rögtön kávéval itatják az anyukát, a babát meg nem adják oda neki, hanem arrébb viszik fürdetni. Az egyik szomszédasszony a szájába vett vízzel spricceli a kicsit, ő meg üvölt, mint a sakál. Szép is az egész, meg kicsit furcsa is, legalább fél órája a világon van ár a gyerek és az anyukának még mindig nem adják oda.


A nagy izgalomban azt sem látom, hogy milyen nemű az újszülött, később az apuka mondta meg kint, hogy újabb lánya született. Azt állította, hogy nagyon boldog és Eszternek nevezi el a tiszteletünkre, mert minket hívott a gyerek a távolból és biztosan nem véletlen, hogy találkoztunk. Ha fiú születik, András lett volna.
Fél három előtt tíz perccel az erbore törzs egyik füstös kunyhójában, megszületett Esther Gino Gido. Mi lettünk a "keresztszülei". Az anyuka és a baba két hónapig nem mozdulnak ki a kunyhóból, hogy megvédjék a kicsit a fertőzésektől.
Mi viszont részt vehettünk mindenféle ünnepségeken és látogathatjuk a kis Esthert minden nap. Andris elkísérte az apukát a földjére dolgozni és többek között a gyerekhalandóságról is beszélgetnek. Esther ugyanis a tizenegyedik gyerek a sorban, csak négy testvére meghalt, mielőtt elérhette volna a hároméves kort...
 

-->

A bejegyzés trackback címe:

http://onthespot.blog.hu/api/trackback/id/tr354169384

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: 15 nő, 8 hang és kiállítás Nők napjára 2012.02.22. 13:58:42

  Egy mag, vörös életfonál, mely tőle elindul, végigvisz a növesztő, érlelő folyamaton, majd eljut az gyümölcshöz. Valaki, aki gondozza, óvja, hogy ki tudjon teljesedni… Tegnap, a Nők napja előestéjén megtartottam a kiállítási ’afterpartymat’. Már sü...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

krausz2 2012.02.22. 15:12:40

A kőkorszakról nem lehet vitatkozni!
Ha valaki otthon akar szülni és ezzel- valószínű-több veszélynek akarja kitenni gyerekét az elmebeteg.
Ha a riportban bemutatott "otthon" szülés
szenvedő alanyát mással is megismertetnék
nyilván azt választaná.De itt nincs ha,sajnos.
A hazai "elmebetegek" akik önként vállalják a kockázatot tudj'Isten milyen okból azokat ha baj történik felelősségre kell vonni kiskorú veszélyeztetése miatt.Ennyire egyszerű!

phaszfej 2012.02.22. 15:28:47

@krausz2: Te már aztán nagyon okos vagy.

Grabb 2012.02.22. 16:22:05

@krausz2: Valóban, a kőkorszakról nem lehet vitatkozni. Csak hogy nem a kőkorszakban élünk, és nem is olyan körülmények között, amit a blogbejegyzés leír. A hazai otthonszüléseknek ehhez nem sok köze van.

kismajom2 2012.02.23. 08:54:17

Nagyon szep kepeket csinaltatok!

Szuper volt a film es a blogbejegyzesek is.

Nyulka 2012.03.07. 16:36:56

Szerintem meg ebből az egészből azt kell(ene) leszűrni, hogy a születés mindenhol ugyanolyan. Legyen a bőrszín bármilyen, mind csupaszon és (előbb-utóbb) felsírva jövünk a világra.
Ami engem még megfogott ebben a szülésben az, ahogyan a nők körbeveszik a szülő nőt, mint ahogy régen nálunk is így zajlottak a szülések. A kérdés inkább az, hogy mi a normális, az a hiszti, ami most megy itthon, vagy a BÉKÉS, NYUGODT születés.
És a skandinávoknál NINCS orvos jelen a szülés alatt, csak a bába. Ott akkor kell orvos, ha komoly gond van. A skandinávokról mindent el lehet mondani, de azt nem, hogy kőkorszakiak, már csak azért sem, mert ők költik a legtöbbet innovációra ;) Akkor meg, miről beszélünk?
Inkább hagyjuk meg a szabad választás jogát, hogy ki hol és milyen körülmények között akar szülni.