Bijagos-szigetek

Nincs törzsi romantika

Gyarmatosítóknak érezzük magunkat, pedig semmi közünk a bizsagók és a portugálok hosszú hadakozásához. Mégis, a bőrünk színe és az a tény, hogy egy fejlettebb civilizációból érkezünk, szélsőséges érzelmeket vált ki a helyiekből. Imádnak, csodálnak, várják, hogy csodát tegyünk, vagy gyanakodva méregetnek, tartanak tőlünk. Ezért egy pillanatra sem lazíthatunk, állandó készenlétben kell lennünk.

 

Pedig ezen az eldugott szigeten, ha akarjuk, ha nem, kikapcsolódunk a nagy fogyasztói körforgásból. Nem csöng a telefon, nem pittyeg az sms, nem talál meg senki. Pár nap után szétfolyik az idő, értelmét veszti az otthon megszokott rendszer, felvesszük a sziget lassú, nehézkes, néha fullasztó ritmusát. Alig kapunk levegőt, már-már émelyítően magas a páratartalom. Éjszaka, amikor kint, az első szellőtől  végre fellélegzik a természet, az otthonunkként szolgáló agyagkunyhó falai ontják a napközben beszívott meleget, a szúnyogháló az arcunkba ragad és amikor már éppen elaludnánk, felébreszt a másik káromkodása…
A faluban gyakorlatilag nem történik semmi, a férfiak lézengenek, sokan már napközben is részegek. A nők, miután hajnalban kimentek a gyönyörű tengerpartra kagylót gyűjteni, a rizsföldeken robotolnak. A hajdanán matriarchális társadalmi rendszerből mára semmi sem maradt.
Az asszonyok élete a napi több műszak miatt nehéz, mégis, mintha ők járnának jobban: nincs idejük tépelődni. A kilátástalanság furcsa barázdái inkább a férfiak arcán hagynak nyomot.


Külső szemlélő nem teljesen érti a helyzetüket. Igaz, hogy nincsenek utak, járművek, épületek és nincs villany sem vagy térerő, viszont van tenger, rizsföld és egy elméletileg jól működő közösség, ahol az emberek sosem érzik egyedül magukat…  
De mi történik egy törzzsel, ha rohadtul elege van a törzsi életből, le akarja hámozni magáról a szokásokat, tradíciókat, mint a kunyhók nádtetejét, mert valaki azt mondta nekik, hogy a pléhtető sokkal jobb? Apátiába süllyed, egy furcsa vákuumba kerül, szép lassan elveszti az identitását.
A bizsagók már nem tartják értékesnek a saját kultúrájukat, olyanok szeretnének lenni, mint mi, vagyis türelmetlenül várják, hogy bekapcsolódhassanak a fogyasztói társadalomba. A segítséget kívülről remélik, de a világ nem is nagyon tud a létezésükről. Bissau Guinea egyedül arról híres, hogy a kolumbiai drogkereskedők játszóterévé vált. Ide dobják le a drogszállítmányokat, majd szórják szét Európába. Könnyű játék ez, mert Bissau Guineának még légvédelme sincs, ha meg valaki mégis ellenállna, az könnyen lefizethető.
A fiatal fiúk, férfiak helyzete a legrosszabb a szigeten. Tele vannak energiával, tettvággyal, tanulnának, fejlődnének, de nincs hova. Azt a pár általános iskolai osztályt, amit lehetett, már rég elvégezték. Azt állítják, hogy szívesen látnák a drogkereskedőket a szigeten, együttműködőek lennének, mert ez lehetne a fejlődéshez vezető út. Egyedül a kis keresztény gyülekezet vezetője csóválja a fejét.
Aztán megtanítanak pálmafát mászni, elmegyünk majomra vadászni, együtt szedjük a kagylót és a rizst, esténként hatalmas bulikat csapnak a tiszteletünkre, sok a kedves tekintet és az őszinte mosoly. De valahányszor komolyabb beszélgetésbe bonyolódunk, arról mesélnek, hogy mi hiányzik az életükből.  A falu vezetője, az utolsó estén, miután megettük a majomsültet, azt mondja: "Inkább lennék szamár Magyarországon, mint ember ezen a szigeten".
Jártunk olyan törzseknél Afrikában, ahol kihúzzák magukat, büszkék a kultúrájukra és úgy tűnik, a helyükön vannak. A bizsagók nem tartoznak közéjük. Itt már nincs törzsi "romantika".

On The Spot: Törzsek - BIJAGO
ma este 21.25-kor az m1-en!

 

window.fbAsyncInit = function() { FB.init({ appId : '217136951693260', autoLogAppEvents : true, xfbml : true, version : 'v10.0' }); };
-->

A bejegyzés trackback címe:

https://onthespot.blog.hu/api/trackback/id/tr574458160

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

parttalan 2012.04.18. 15:00:31

Bissau-Guinea? Épp' most tört ott ki valami katonai államcsíny.

Liquid_Night 2012.04.18. 15:00:56

Lehet fantáziálni a civilizációból a természeti élet romantikáján, esetleg csinálni rekreációs jelleggel egy ideig...

De amikor valaki meglátja a 21.ik század lehetőségeit, miután összeszedte az 1 milliomodik ugyanolyan kagylót, elvégezte az 1 milliomodik ugyanolyan kapavágást, és esténként összeszámolta, hány szál nád van a tetőben...na akkor vége az "ártatlanságnak":)

Amúgy pozitív, hogy békések maradtak, bár a cikkből érezni a passzív agressziót. Gondolom nem rúgták fel mindenestül a klasszikus hierarchiát, meg úgy egyáltalán nem erőszakkal szórakoztatják egymást az apátia ellen:)

Nemtudom hogy perverz-e, de érdekesek lehetnek a kapcsolati/szexuális normáik is a dolgok szempontjából...

Kozod????? 2012.04.18. 15:02:10

Én szívesen cserélnék vele, azt 1 hét után visítva menekülne vissza a szigetére.

pmksz 2012.04.18. 15:35:40

Kérdezem, hogy a katonai államcsínyt azok hajtották végre, akik a 80-as években itt tanultak katonáéknál Magyarországon? Mert akkor némi európai színt visznek az életbe!

kinney 2012.04.18. 15:59:31

hosszabb ideig éltem különböző fekete-afrikai országokban, és az volt a tapasztalatom, hogy a helybéliek legnagyobb része - országtól, történelmi háttértől és törzsi kultúrától függetlenül - túlságosan passzív, nem akarnak eléggé változtatni a sorsukon (fejlődést generálni), minden fejlesztést kívülről (saját kormányuk, ill. külföldi segítség) várnak.

a fiataloknak tényleg egyetlen céljuk van: elmenni az országból leginkább az usába, európába vagy legalább dél-afrikába. de ez inkább álmodozás, kevesen tesznek is érte valamit.

a kulturális büszkeség érdekes dolog, szerintem nem jobban és nem kevésbé büszkék rá, illetve tartják a szokásokat, mint mondjuk mi, magyarok vagy a legtöbb nép európában. törzsi táncokat, szokásokat ismerik, pl. a zuluk a mai napig vágják az arcukat, rendezvényeken felveszik a törzsi ruhát, de a mindennapokban azért farmet, bézbólsapkát és amerikai kosaras pólót hordanak.

a tanulással, mint kitörési lehetőséggel sajnos kevesen élnek.

nyugat-afrikát nem ismerem, de ezek szerint ott is hasonló a helyzet, ami nem lep meg, mert az afrikai törzseket viselkedésben és kultúrában sokkal homogénabbnak érzem, mint mondjuk a az európai vagy ázsiai országok népeit.

lombardo 2012.04.19. 19:36:01

Az afrikai beütésű zenéket, amik hallhatóak voltak a műsorban, meg tudja mondani valaki, hogy mik voltak?

(Egyébként mi a hivatalos kezdés ilyenkor, amikor itt 21:25 van, a teletexten, Porton stb. meg 21:30...?)
süti beállítások módosítása