Kétezer méter magasan lehetünk. Körben hegyek, felhőkbe burkolózva. Köd. Demerung. Ez a napnyugta néhány drámai perce, amikor se nappal, se éjjel, épp az átmenet, szürkület, amikor a legkevésbé látunk. A dani törzs egyik református lelkészénél éjszakázunk majd a földön, a tolmácsunk előre retteg, mert allergiás a patkányokra, és már felfedezett kettőt, amint közelharcot vívtak valami elemózsiáért. A kis viskó előtti réten támolygunk, részegítő beszívni ezt a levegőt a koszos, poros indonéz kisvárosok kipufogógázai után. Hegyi levegőmámor.


Harminc méterre tőlünk három nyúl ugrál át a színen egy másik füstös fakunyhó bejárata felé. Mögöttük a gazdájuk, egy meztelen öregember. Biztos most jött a munkából. Odamegyünk köszönni. Nem meztelen ő, kikéri magának, és két kézzel megfogja a kotekáját. Azt a húszcentis, szárított tökből készült tokot, amivel a danik és más errefelé élő törzsek férfi tagjai eltakarják a péniszüket. Mit eltakarják, beleszorítják, a kotekát tartó vékony fonalat pedig a derekukra kötik, hogy ne lifegjen csak úgy össze-vissza, hanem mindig fölfelé mutasson. Szóval nem meztelen, miket beszélünk. Fogalmunk sincs, hány éves lehet. Ő se tudja. De nem is érdekli. 60? 70? 80? Passz. 90 biztos nem, annyit itt nem él senki.

Annyira más a környezetük, az életformájuk, a felépítésük, hogy másképpen is öregednek, egy biztos: itt a hegyen ez az ember a legidősebb. Nagyon tisztelik. Bemutatkozunk. Arénak hívják. Elmondja vagy hétszer. Ez a neve. Így nevezte el az apja. Ahogy őt a nagyapja. És így szólítja mindenki. Szóval Are. Mi is elmondjuk a nevünket, mi is magunkra mutatva, mi is hétszer. Aztán elismételjük egymásét. Megtanuljuk. Meséli az unokája, hogy Are nagyot hall, és csak akkor figyel, ha megszólítják. Nekünk az is megfordul a fejünkben, hogy nem nagyot hall, elvégre amikor szólnak neki, mindent hall, hanem egyszerűen így szűri az új, bőbeszédű, fecsegő világ információit. Az ő idejében semmi sem így volt. Nem volt ruha az embereken, nem voltak itt az indonézek, nem volt itt az Isten, csak a szomszéd törzs, azok meg embert ettek, háborúztak, és megölték a feleségét, hogy állt volna beléjük a kőbalta nyéllel. De mindez a múlt. Are is a múlt.

Ő volt a törzsfőnök évtizedeken át. Az utolsó, utána már nem választottak újat, nem lett volna semmi értelme, az indonézek letetették velük a fegyvert, behozták a kereszténységet, jött a póló és jöttek az írástudók, a dani törzs szépen, lassan, de megállíthatatlanul elindult a civilizációnak nevezett úton - felfelé, állítják az indonézek, de Are szerint valahova egészen máshova. Egyedül maradt. Egyedül maradt meztelen. Egyedül maradt a kotekában. Egyedül maradt, aki őrzi az ősi vallás utolsó ereklyéit. Egyedül maradt, akinek még öt felesége volt. Ma már semmi sem úgy van, ahogy régen. Busong. A fiatalok meg hallgatják. És gondját viselik. Egyik fia tanár lett az egyetlen itteni iskolában. Legkevesebb százszor annyi információja van a világról, mint Arének, boldog, hogy már nem úgy kell élnie, mint a nagyapjának, de akkor is kikéri a tanácsát, mert vannak dolgok, amiről senki sem tudhat többet, mint az írástudatlan Are, emberekről, viszonyokról, érzésekről, a ki tudja hány éves öreg, aki ha történetbe kezd, a fontosabb szereplőket eljátsza, lándzsát ragad, elvetődik, sír, nevet. Olyan, mint a nemzet, akarjuk mondani, törzs öreg színésze. Vagy mint a törzs sportolója, aki reggelente felmászik a hegygerincre, hogy belássa a teljes tájat. Fontos neki, de talán a völgynek is jólesik, valaha pedig létkérdés volt, hogy mindent lát-e, hogy ellenség vagy barát jött-e éppen. Ma már nem kell. Nincs rá szükség. Minek? Akkor is: Are a törzs örökös tagja. Vigyáznak rá, megbecsülik, őrzik a méltóságát, mert ő valami olyasmit őriz, ami soha nem lesz többé.

Az On The Spot: Törzsek legújabb epizódját Are bácsival és a dani törzs többi tagjával szerda este 21:30-kor vetíti az m1.

window.fbAsyncInit = function() { FB.init({ appId : '217136951693260', autoLogAppEvents : true, xfbml : true, version : 'v10.0' }); };
-->

A bejegyzés trackback címe:

https://onthespot.blog.hu/api/trackback/id/tr364515832

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kela-bá 2012.05.16. 15:15:23

Vannak még boldog emberek... mert még nem rontotta el őket a civilizáció, a média, a pénz, a rohanás, a demokrácia, az önzés, az irigység, no meg a politika. További szép napot !

farvik 2012.05.17. 08:45:17

Megragadó. Köszönet Nektek ezekért az élményekért!

Sultan 2012.05.17. 11:33:04

A filmről és a cikkről az alábbi vers jutott eszembe:
Paul Verlaine: Őszi sanzon

Ősz húrja zsong,
jajong, busong
a tájon,
s ont monoton
bút konokon
és fájón.

S én csüggeteg,
halvány beteg,
míg éjfél
kong, csak sírok,
s elém a sok
tűnt kéj kél.

Óh, múlni már,
ősz! hullni már
eresszél!
Mint holt avart,
mit felkavart
a rossz szél...

Az emberi kultúrának egy része, ami évezredekig megmaradt így múlik el pár emberöltő alatt...

275 · http://www.youtube.com/krisztusa 2012.05.24. 12:57:11

TECCETT A filmusz A DANIKRÓL, ELÉG KÖZELI ŐSEINKRŐL(haha).mintha saját nagyszüleimet láttam volna ...

Vikkamakka 2012.05.24. 12:57:49

Sziasztok! Nem Magyarországon élek, nincsenek magyar tv-csatornáim, de az on the spot-ot nagyon szeretem. Sajnos az online élő tv-adásról is szinte mindig lemaradok.. Nincs véletlenül egy internetes oldal, ahol a videok archiválva vannak?!?! Annyira szeretném meegnézni a részeket, amikről lemaradtam!
Üdv, Vikka

Tarquinius Imperator 2013.11.23. 17:51:40

Nagyon tetszett tegnap a pápuás rész, különösen Are bácsi és tradicionális szemlélete.

"Are bácsinak öt felesége volt, ebből egyet az apjának ajándékozott."

Ezen az idézeten pedig tegnap óta nevetünk. :)
süti beállítások módosítása