Osszesen hat napot toltottem Montiban, ezen a kis bazison a pakisztani hatar kozvetlen kozeleben. Andris kesobb erkezett, mert egy ketnapos bevetesen vett reszt a Joyce bazis egyik csapataval, kozben a hangja is megjott. 

Veszelyes, vad hely ez, tele talibbal es egyeb harcossal, akik Pakisztanbol szivarognak be, a zoldhataron keresztul. Szinte folyamatos a harc, allandoan bevetesre indulnak a fiuk Montibol es teszik ugyanezt az "elegedetlen testverek", ahogy a falvakban hivjak a talibokat. Most meg havasak a hegyek es ilyenkor boldogabbak az emberek, mert tudjak, hogy tavasszal es nyaron veresebb a haboru. A harcosok egy resze ilyenkor meg a csaladjaval van, de ahogy elolvad a ho, ok is elojonnek...

Montiban nincs olyan sok katona, viszont elkepeszto kepzettseggel rendelkeznek, es elszantak. Tenyleg meg vannak rola gyozodve, hogy segiteni jottek: leszamolni a talibokkal es ujjaepiteni az orszagot, hogy aztan emelt fovel tavozhassanak, es atadhassanak minden felelosseget az altaluk kepzett afgan hadseregenek, rendorsegnek, hatarorsegnek es persze a kormanynak. Ez kicsiben hiheto es mukodni latszik, itt nem beszelunk politikarol es "tavol vagyunk a zaszlorudtol", ahogy ok mondjak.

Elso nap az egyik kozeli faluba mentunk jarorozni es megbeszelni az afgan rendorseggel a masnap megrendezesre kerulo diplomaoszto unnepseg vedelmet. Aztan atmentunk egy masik faluba, ahonnan par napja a talibok elraboltak a rendorfonokot, elkepeszto, hogy az afganok semmit sem csinaltak, gyakorlatilag hagytak. Par nap mulva a fegyvereiket is elraboltak az orsrol a mar emlitett urak, akkor sem tortent semmi.

Ilyenkor a kis amerikai csapat leul beszelgetni az illetekesekkel, kicsit leszidja oket, ad nekik felszerelest, ha kell. Vegigultem par ilyen targyalast, elkepeszto turelem kell hozza. Olyan, mintha egy nagyon rosszul tanulo gyerekkel matekoznanak, es meg tizedjere sem tudja megoldani a peldat. Nem szabad nagyon kiakadni.

Maskor az epulo szelmalomrol targyaltak, ami vegre lehetove tenne, hogy legyen villany a helyi klinikan. Asmar kormanyzoja nagyon orult, de mellekesen megemlitette, hogy nincs legkondi az irodajaban, es nyaron elkepeszto a hoseg, valamint az amerikaiak akkor lehetnenek igazan nepszeruek, ha egy hatalmas mecsetet epitenenek. Mitobb, o mar emlitette is ezt az embereknek... kisse feszult lett a hangulat, ennek ellenere alig birtam megallni nevetes nelkul. Amerika nem epithet mecsetet, legfeljebb renovalasra adhat penzt. Hosszu targyalas volt, kozben teaztunk, sutemenyt ettunk, es a vegen meg egy gyonyoru kendot is kaptam a kormanyzotol.

A helyi bazarban setalgatva (szigoruan allig felvegyverzett katonakkal ) gyorsan kiderult a gyerekek viselkedesebol, hogy a baratsagtalan bacsik is ott vannak. Nem szaladtak oda rogton a katonakhoz cukorkaert. Persze nem lehet megkulonboztetni a talibot a rendes afgantol, ugyhogy nyugodtan setalgattunk tovabb.

A katonak azt mondjak, hogy a haboru 99% unalom es 1% orulet. Teljesen kiszamithatatlan, hogy mi fog tortenni. Barmelyik pillanatban, a bazison, vagy azon kivul lelohetnek, felrobbanthatnak, elrabolhatnak. Csak ugy, minden elojel nelkul. Foleg itt, Kunar tartomanyban.

Monti kapitanya Benjamin Nagy, magyar szarmazasu, 29 eves. O felel az osszes katonaert, bevetesert, o iranyitja, hogy mikor milyen fegyvert vetnek be, jelenteseket ir, valaszol a hat radioja barmelyiken feltett kerdesekre, az E-mailekre, folyamatosan csorog a negy telefon egyike az irodajaban, ejszaka orankent felebresztik (tudom, mert a mellette levo szobaban aludtam), a katonak lelket apolgatja, es meg sorolhatnam. Napokig figyeltem, ahogy dolgozik, elkepeszto pasi. Szolgalt mar Irakban es korabban Afganisztanban is, osszesen 17-szer robbantottak fel, es csak egyszer serult meg, elvesztette tobb baratjat es katonajat. Ilyenkor szemelyesen elmegy mindegyik csaladhoz Amerikaban, hogy beszelgessen a szulokkel az elvesztett fiukrol.

Ez a masodik afganisztani "kalandja", csak masfel honapja vannak itt. Probalja magat felkesziteni arra, hogy par fiutol itt is bucsuznia kell majd, ha egyaltalan o tuleli.

Most izgulhatok ertuk en is. Nagyon jol bantak velunk, furcsa mod egyaltalan nem zavart, hogy en vagyok az egyeduli no parszaz katona kozott, a hegyekben, egy elkepesztoen szep helyen a pakisztani hatar mellett. Vigyaztak ram.

A harminc eve tarto folyamatos haboru, a kulonbozo hadseregek es katonaik, a be nem tartott igeretek utan  az emberek faradtak, kiegtek, bizalmatlanok. Nem csoda. Ennek ellenere most ugy nez ki, szivesen mukodnek egyutt az amerikaiakkal, ha cserebe kapnak is valamit. Utakat, hidakat, malmokat, kutakat...

Persze nem voltam ott, amikor az ej leple alatt a talibok latogattak el a falvakba, miutan az amerikaiak elmentek. Vajon nekik mit mondanak?

-->

A bejegyzés trackback címe:

https://onthespot.blog.hu/api/trackback/id/tr391729192

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.