2012.06.06. 09:47
Új-Guinea + Fülöp-szigetek
"Jákob" határozottan állítja, hogy már nem kannibál. Őszintén szeretnénk hinni ennek a "meztelen" férfinak az új-guineai esőerdő közepén, egy nap járásra, két nap hajózásra és hét repülőjáratra az otthonunktól. Muszáj idézőjelbe tenni, hogy a korowai férfiak meztelenek, ha nem tennénk, biztosan megsértődnének, és ha kannibálok, ha nem, nem járnánk jól. Ugyan konkrétan egy szál falevél takarja el a herezacskójukba visszatolt péniszüket, ez náluk már bőven nem meztelen. A nők fűszoknyája is épp elég ahhoz, hogy senki se szégyellje magát a másik előtt. Volt már olyan tébolyodott fehér látogató, aki meztelenre vetkőzött, remélve, hogy attól inkább befogadják majd a törzs tagjai… Kiröhögték, aztán megsértődtek, hogy tényleg úgy maradt, tényleg meztelenül, ahogy egy korowai sosem mutatkozna! Főszereplőnk neve is magyarázatra szorul, elvégre hogy is hívhatnának Jákobnak egy kannibált? Pardon, egy ex-kannibált. Ennek ahhoz is köze van, hogy a kannibalizmusról ő határozottan állítja: nincs többé, még náluk sem, akiket a világ utolsó kannibáljaiként szoktak felkonferálni a tv-műsorok szerte a nemzetközi médiában. Jákob éppen azért nem ehet már embert, mert bejött az indonéz hadsereg és az amerikai üdvhadsereg: beköszöntött a kereszténység és a rend (Amerika errefelé még mindig a Bibliával hódít, nem a kólával).
Az emberhús a korowaioknál egyébként nem a mindennapi menü része volt, hanem egyfajta büntetés. Ha meghalt valaki, a halál okát mindig a szellemvilágban keresték. Ezért a törzs tagjai a halálos ágyukon megnevezhették, hogy ki tehet a halálukról, ki volt az, aki démonként belülről felfalta őket. Ilyenkor a korowaiok elkapták a "boszorkányt", összekötözték, megsütötték és megették.
Biztosan borzalmasan hangzik. Ugyanakkor távolinak is, hiszen ez mégis csak egy ősi kultúra maradványa, ami hamarosan végleg eltűnik a Föld színéről. Hanem van itt valami (közelebbről rögtön az m1-en látható törzsi filmünk után a Spektrumon), ami olyannyira nincs eltűnőben, és olyannyira köthető a mi zsidó-keresztény kultúránkhoz, hogy sokkal nehezebb volt forgatni, mint a törzsi sorozatot az összes extremitásával együtt. A Fülöp-szigeteken húsvét alkalmából több tucat keresztény hívő keresztre feszítteti magát. Egy nőt és egy férfit követtünk a konyhájuktól a keresztjükig. Mire elkezdték őket felszögezni, már elég jól ismertük egymást a civilben takarítőnő Pressyvel és a riksasöfőr Michaellel. Ha nincs ott a kamera kijelzője, biztosan elájulunk. Szerencsére meredten bámulhattuk a kezünkben remegő kamera LCD-jét, nem kellett közvetlenül a retinát kitenni az élménynek. Leírhatatlan különbség. És ahhoz sem fogható a kétezer éves keresztény történet imitálása, amit mondjuk a hindu Thaipusam fesztiválon láttunk az átszúrt szájak és megostorozott hátak között a Batu-barlangban. Ott el tudtunk vonatkoztatni. Szinte biztosak voltunk benne, hogy a Fülöp-szigeteken is menni fog. Nem tudtuk elképzelni, hogy az európai neveltetés és a közös kulturális háttér ennyire bekavar majd, hogy ez nem egy extrém sztori lesz a világ végén, hanem a mi egyik legfontosabb történetünk - újraírva.
(OTS: Törzsek ma este 21:40-kor az m1-en, OTS: Keresztre feszítés 22:20-kor a Spektrumon.)
window.fbAsyncInit = function() { FB.init({ appId : '217136951693260', autoLogAppEvents : true, xfbml : true, version : 'v10.0' }); };2 komment
Címkék: spektrum m1 the kóla eszter andrás on takács kannibál spot s. cseke törzsek feszítés keresztre korowai emberevők spot:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Világnézet Netes Napló · vilagnezet.blog.hu 2012.06.06. 13:59:09
www.facebook.com/szorakoztato.vallaskritika
Medgar 2012.06.06. 13:59:44
A varázsló, ki egy kemény ingmell és egy fél gyertyatartó révén valóságos állam lett az államban, mélyen meghajolt.
A főnököt Ödön névre keresztelték egy misszión, és a varázslóra mutat, mint előzékeny artista, ha partnerére hárítja a tapsot. A törzs zsibongva nézelődött.
Sir Maxbell jól tudta: ez az ő napja! Minden szem figyeli. Előrelépett, és a bennszülöttek nyelvén így szólt:
- Keresni, hivi-hivi - (fehér földrajzkutatót jelent) - nektek, nálatok eltűnést gazi-hazi hozzátok, tőled bisunga orang mami-hami!
És kissé büszkén körülnézett. Ödön, a kannibál főnök vállat vonva mondta Watsonnak, korrekt angolsággal:
- Ez hülye, nem? Öreg urakkal előfordul az óceánon.
Kiderült, hogy csak egészen agg kannibálok emlékeznek még e zavaros karattyolásra, melyet a kecskeszerű idegen használ. Viszont, ha másképp nem tud beszélni, úgy ők majd lehívják a kilencvenéves nyugalmazott szakácsot, hogy tolmácsolja a gyengélkedő idegen szavait, mivel ők csak angolul értenek, de hát sajnos, ez távoli sziget, ahová lassabban ér el a kultúra.
- Emberek! Egy kutató él itt nálatok, akit a civilizáció visszavár - szólt Lord Hamilton. - Érte jöttünk.
Ödön, a kannibál vállat vont.
- Szívesen átnézem a húsz év előtti étlapokat, amikor még nem kellett tagadni, hogy emberhúst eszünk, mivel az őszinteséget kívánták. Pillanatnyilag azonban nem él közöttünk európai. De szolgálhatunk egy félkarú hinduval, aki tizenöt éve érkezett, azóta állandóan eszik, és nagyon titokzatos egyén, mert senki sem tudja, hogy miért nem rúgjuk ki innen?
Utolsó kommentek