On the Spot 2011.03.13. 11:46

Tokió, Japán

 Vasárnap helyi idő szerint dél előtt valamivel leszálltunk Tokióban. Az egyik nagy hátizsákunk nincs meg, mint kiderült, Moszkvában ragadt, holnap küldik utánunk, reméljük legalábbis: a földrengés miatt a gyorsposta sem üzemel rendesen. Tokió nemzetközi reptere szerencsére igen, ott találkoztunk a Rescue 24 mentőcsapat két magyar tagjával, ők már elindultak észak felé, az epicentrumhoz, mi holnap délután megyünk csak. Holnap reggel próbálunk meg sugárzásmérőt szerezni, nemcsak magunknak, a mentőcsapatnak is, ők ma mérő nélkül vágtak neki az útnak. Mi nem merünk. Nagyon közel van az epicentrumhoz és az odavezető úthoz is az atomerőmű, ahol a robbanás volt, ahol ma megindulhatott az olvadás... A hűtést nem sikerült megoldaniuk, némi radioaktív anyagot a levegőbe eresztettek, hogy ne legyen még nagyobb a baj, mindez Tokiótol kevesebb mint 300 mérföldre történik, és tulajdonképpen fogalmunk sincs, mi legyen. Ha kapunk holnap mérőt, elindulunk északnak. Ha nem... passz.  

Most épp egy tokiói magyar férfi sztriptízbárról sztorizik egy helyi kontaktunk a vacsoraasztalnál, az elmúlt órákban mindent beszereztünk, ami az úthoz kell, benzintől (most nagyon nehéz ügy, sokan a cunamiban elakadt autókból szivattyúzzák ki a benzint) a Moszkvában maradt cuccok pótlásán át (törölköző, töltők, egy-két ruha) a világító mellényig (arra az esetre, ha éjszakai kutatásokon vennénk majd részt).

Ebéd közben volt egy kis rengés, de semmi komoly.  Reméljük, jól vannak északon a mentőcsapatok, legutóbb délután beszéltünk velük, amikor figyelmeztettük őket az olvadásra... Ha minden jól megy, holnap már a helyszínről jelentkezünk. Addig is: twitter.com/sp_onthespot  

Good night and good luck, Tokyo!

-->

Japánban most 10 ezer emberről nem tudni, hogy hol van. Körülbelül 30 órával ezelőtt kezdtük el felhajtani a japán kontaktokat egy esetleges forgatáshoz, akkor még 9 halottról volt szó a nemzetközi hírekben. Percről percre növekedik ez a szám, már órák óta 1000 fölött jár...

A moszkvai repülőtéren ülünk egy sarokban, mert csak itt találtunk egymás mellett két konnektort, töltjük a laptopot, töltjük a többi akkumlátort, áramkimaradásokról hallani Tokióból, nem akarunk kockáztatni...

Azt is olvasni, hogy Tokió lakossága nagybevásárlásba kezdett, a boltokban elfogyott a palackozott víz, mindenki attól tart, hogy a - földrengéstől, cunamitól, robbanástól - sérült atomerőmű miatt nem lehet majd ivóvízhez jutni. Most a moszkvai repülőtéren aranyáron vásároltunk 12 palack vizet, épp próbáljuk belegyömöszölni a táskáinkba, 40 percen belül felszáll a gépünk Tokió felé. Egyelőre nem törölte a járatot a légitársaság. Egyébként nem mi leszünk az egyedüli magyarok a gépen, összefutottunk a reptéren egy magyar orvostanhallgatóval, aki "nyaralni" jön, már rég megvette a jegyet, és nem akarta lemondani, a radioaktív sugárzásról csak tőlünk értesült, már itt, Moszkvában, esze ágában sincs visszafordulni - miközben a kinti magyarok közül sokan már Tokióban is csomagolnak. A család, akiknél laktunk volna, szintén.

A Református Szeretetszolgálat orvos csapatával korareggel óta forró dróton voltunk, úgy volt, hogy Ferihegyen, majd a tokiói reptéren találkozunk, de ők végül úgy döntöttek, hogy otthon maradnak, mert az erőmű körüli lezárások és evakuálások miatt nem látták, hogyan juthatnak fel a földrengés epicentrumához, ahol a legnagyobb szükség lenne rájuk... talán pár nap múlva mégis elindulnak. A Baptista Szeretetszolgálattól már kinn van két ember, lehetséges, hogy velük indulunk majd el Észak felé...

Ami minket a leginkább érdekel, az az, hogy a világ talán - ilyen esetekre mindenképp - legfelkészültebb országa mit kezd egy ilyen méretű természeti katasztrófával. Bármit is, látva a tegnapi és mai képeket a helyszínről, csak a legeslegjobbakat kívánhatjuk ezeknek az embereknek, szükségük lesz rá.

Most muszáj mennünk, boarding van, félóra múlva indul a gép, ha megérkezünk, ha nem térítenek vissza, ha lesz net, jelentkezünk - lehet, hogy csak a Twitteren: twitter.com/sp_onthespot

Üdv,

Eszter, Andris

-->

On the Spot 2011.03.02. 07:23

Cairo, Irán

Mi van?! :D Hát az, hogy még Cairóban vagyunk, de ma este lesz az iráni film a Spektrumon 22:20-tól (aztán az ismétlés szombaton 22:00-kor)

Jó reggelt!

Egyiptomból ma éjjel érkezünk Budapestre, 17 óra forgatott anyaggal a hátizsákunkban muzulmán testvériségről, felrobbantott ortodox templomról, holtak városáról, ahol az emberek kriptákban élnek, tüntetőkről, keményvonalasakról, liberálisokról, egyszóval Egyiptom jövőjéről - bővebben az áprilisi adásban!

Ma este viszont a helyszín: Irán.

Ízelítőül videó a Life.hu oldalán egy titkos teheráni fotóstúdióról, ahol a lányok erotikus fotókat készítenek egymásról, hogy elfelejtsék, milyen országban élnek:

www.life.hu/tested-lelked/onismeret/20110301-az-on-the-spot-exkluziv-riportja-egy-irani-fotostudiorol.html

Videó a HVG.hu oldalán azokról a teherániakról, akik nem vállalják a politikai ellenállás következményeit, és inkább egy külföldi megszállásra várnak - nem, mi sem akartuk elhinni, nézzétek meg!

hvg.hu/vilag/20110301_on_the_spot_iran

És ha még nem indultatok el otthonról: kapjatok magatokhoz egy mai Metropolt, van benne egy iráni riportunk

www.metropol.hu/nagyvilag/cikk/696097

a múltheti Magyar Narancsban meg az exkluzív On The Spot-interjú Dzsafar Panahival!

Ennyi volt az iráni elektronikus lapszemle Kairóból. Üdv és dinamit: Eszter, Andris

-->

On the Spot 2011.02.24. 11:48

Egyiptom

Tank és mecset - Egyiptomot most a hadsereg irányítja.

Welcome back - üdvözölnek minket az utcán az emberek. A forradalom miatt most nincsenek turisták, ez 2 millió ember munkahelyét érinti.

A szilveszterkor felrobbantott ortodox templom két papja a mecset előtt.

Forradalmi szemek előtt a kairói metróban.

-->

Tengerpart, pálmafák, korzó - imádta Kleopátra, Nagy Sándor és Napóleon is, mi sem vagyunk ezzel másként, persze most nem ezért vagyunk itt (nem mintha a fent említettek csak ezért jöttek volna). Ma a Muzulmán Testvériség tagjaival forgattunk, holnap pedig annak a templomnak a főpapjával találkozunk, ahol szilveszterkor egy 21 ember halálát követelő, autóba rejtett pokolgépet robbantottak - máig nem tudni, hogy kik. Mindenki találgat és spekulál, akárcsak Egyiptom jövőjével kapcsolatban...

Voltak, akik a muzulmán testvérekre gyanakodtak, mondván, hogy a mozgalomban még mindig vannak olyan radikális elemek, amelyek szívesen látnák, ha a vallások közötti konfliktus tovább éleződne, ha Egyiptom nemcsak arab, hanem iszlám köztársaság lenne, és a keresztények nem éreznék úgy, hogy itt békében élhetnek. Hogy hány keresztény él Egyiptomban, arról a legkülönbözőbb becslések keringenek, a liberális párt egyik vezetője szombaton 12 millió egyiptomi kopt keresztényről beszélt... Mások a kormányt és a rendőrséget gyanusították a templomi robbantással, mondván, hogy erre hivatkozva a hatalom tovább démonizálhatja majd a muzulmán erővonalat (a már békés Muzulmán Testvériségtől a szélsőségesebb iszlamista szervezetekig), elvégre a nyugat talán leginkább erre hivatkozva hunyt szemet a Mubarak-rezsim visszásságai fölött, hiszen onnan nézve még mindig jobb egy Izraellel békében élő, így a régió stabilitását valamilyen szinten garantáló korrupt és antidemokratikus egyiptomi vezetés ("akarom mondani, kevésbé demokratikus" - javította magát a CNN egyik műsorvezetője még aznap is, amikor Mubarak lemondott), mint egy demokratikus, de ki tudja, mennyire muzulmán, mennyire nyitott, mennyire békepárti vezetés... No,  ez a verzió, mármint hogy a kormány szervezte a keresztény templomi robbantást, hogy izmosítsa a muzulmán mumust, és ezzel stabilizálja magát, elnézve az események sodrását és a dolgok állását, már nem nagyon áll meg a lábán. Megint mások Izraelt sejtették a robbantás mögött, ugyanezen logika mentén, voltak, akik szélsőséges, a békésnek mondott többséghez semmilyen módon nem kapcsolható, titkos szélsőséges szervezeteket emlegettek (de ezek többnyire vállalni szokták a felelősséget, mert büszkék a tetteikre), és voltak, akik Iránt vádolták, amelynek sok szempontból jól jön az arab világ felfordulása, ahogy ők fogalmaznak, az iszlám ébredés, márpedig gyújtópontnak nem volt rossz ez a robbantás - mondták ezen verzió hívei, már csak a Hezbollah és Egyiptom közötti feszültségre is alapozva.

Mondták, hitték, gondolták - már nem nagyon törődik ezzel senki sem, kitört a forradalom, győzött is, legalábbis részben - az emberek most inkább ezen vitatkoznak, mármint hogy győzött-e már, vagy még küzdeni kell, az imámoktól a bazárosokig sokan, utóbbiak az alapján, hogy imámuk mit prédikált pénteken, az imámok meg az Al-Azhar mecsetben, Egyiptom vallási központjában vitatták meg üvöltözve, hogy mi legyen az üzenet, véletlenül pont ott voltunk, amikor a nagy értekezletet tartották, a paravánokon túlról felvettük a parázs diskurzust, órákon át tartott, közben kimentünk megebédelni, mikor visszatértünk, még mindig üvöltöztek, aztán megszólalt a müezin, imára hívott persze, nem tüntetésre, mint pár hete, az imámok kisétáltak, és két perccel később már egymás mellett térdelve imádkozott vagy negyven szakállas férfi a mecsetben. Hol is tartottunk? Ja, hogy holnap reggel megyünk a felrobbantott keresztény templomba. Good night and good luck!


U.i.: Természetesen az összes alexandriai kávézóban, étteremben és tv-szaküzletben Moamer Kadhafi beszédét nézték élőben az egyiptomiak. Azért ez a "Nem mondok le, inkább mártírhalált halnék" duma elég keményen hangzott... Ez csak nekünk cseng úgy, mintha azt mondta volna: "életemet hatalmamért"? A kérdés akkor most már csak az, hogy hány mártírja lesz a felkelésnek, mire a hatalomnak is lesz egy, a one and only, a hatalom mártírja...

-->

Pénteken volt épp egy hete, hogy lemondott Hosni Mubarak elnök, sokak szerint ekkor győzött az egyiptomi forradalom. Ezt ünnepelte a sokszázezres, talán néhánymilliós tömeg aznap este Kairó utcáin, leginkább a Tahrir téren. Nem kérdés, hogy történelmi pillanatok ezek, nagyon fontos megérteni, hogy mi miért történik, ezen dolgozunk - hogy mire jutunk, majd kiderül a filmből. Most arról írunk, ami a filmből kimarad, mert nemhogy nem foroghatott a kamera, örültünk, hogy ép bőrrel megúsztuk. Esztert brutálisan molesztálták, mindkettőnket majdnem agyonnyomtak, úgy kellett kimenekíteni a tömegből. Azóta kiderült, hogy több mint 20 férfit őrizetbe vett a rendőrség, mert több nőt is zaklattak ugyanott, ugyanekkor. Leírjuk mindketten, mire hogy emlékszünk. 

András:

Ezt a sztorit nyilván Eszter szenvedte el, engem nem akart megdugni senki, max a zsebeimet tapogatták, hátha akad benne valami érték, de amikor odanéztem, gyorsan felkapták a kezüket, mint az öcsém a vízipólómeccsen, miután beckként a víz alatt meghiusította a center akcióját, de már kinn is a keze a vízből, jelezvén, hogy ő aztán semmit sem csinált - tudjátok, ilyen a vízilabda, bárhogy is, én a vízilovakkal vagyok. 

Próbálom valahogy elütni ezt az egészet, mert tényleg rettenetes élmény volt. Eszter utána percekig remegett.

Ha nincs két-három segítő kéz egy emelvényről, végünk van. Úgy hömpölgyött a tömeg, mintha egyetlen test lenne, olyan szorításban tartva minket, és nyilván nemcsak minket, hanem mindenkit, amiből egyszerűen nem lehetett kitörni. Ha boldogan ünnepeljük a népünkkel, hogy megbuktattuk a kormányt, talán nem is akarunk kitörni, de túl azon, hogy épp csak egy sarokkal arrébb akartunk jutni, hogy betérjünk egy utcába, ahol várt ránk valaki, egyetlen fehér párként is elképzelhetetlen lett volna akár csak egy perccel tovább egy helyben maradni. Eszterrel végig fogtuk egymás kezét, eleinte pont azért, amiért mondjuk a Szigeten fogja egymás kezét két ember a tömegben, hogy ti. ne veszítse el egymást. Aztán később ugyanezért, csak épp a tét változott meg egyetlen pillanat alatt: ha elszakítanak egymástól, Esztert kicsinálják. Két-három másodpercenként nyúlt valaki a melléhez, a fenekéhez és a lábai közé, eleinte csak felszisszent és hátrafordult, aztán volt, hogy felsikoltott, annyira fájt neki. 

Párhuzamosan kérleltük, kértük, majd ordítottuk a körülöttünk folyamatosan váltakozó összetételű fiúcsapat legközelebb álló tagjainak, hogy hagyják abba. És volt, aki abbahagyta. Volt, aki elnézést kért. De a rémálom nem ért véget. Nyilvánvaló volt, hogy ez az egész nem személyes, nincs benne az égvilágon semmi személyes, egyszerűen arról van szó, hogy itt van egy szép fehér lány, amilyet még életükben nem láttak ilyen közelről, és ők bizony - ki látja? senki! mi történhet? semmi! - megfogdossák, ahol érik. Elvégre sem a vallásuk, sem a száz egyiptomi férfira eső fehér nők száma, sem a kultúra nem valószínűsíti, hogy lesz még ilyenre alkalmuk valaha. Ez persze már csak utólag vezethető le ilyen szépen, ott maga volt az elállatiasodott küzdelem, senkinek sem kívánom, annál is inkább, mert nem egy elfojtott vágyaktól fűtött, kiéhezett, vad tinédzser nyomult Eszterre, hanem legalább száz, tíz iszonytatóan hosszú perc leforgása alatt. Azt hiszem, soha nem fogom megtudni, mit élt át a kollégám.

Eszter:

Forgatasaink elso napja altalaban talalkozokkal, puhatolozassal, gondolkodassal, az ut faradalmainak kipihenesevel telik. Ma erkeztunk Kairoba, a Tahrir tertol korulbelul ketszaz meterre bereltunk szobat egy kis hotelben. 5 evvel ezelott voltam itt utoljara, ismerem az utcakat, az emberek mentalitasat, szeretem Egyiptomot. Ma ujra szazezrek gyultek ossze a Tahrir teren, mar az odavezeto utcakban is hemzsegtek a zaszlok, a nemzetiszinu fejpantos, lelkes fiuk es lanyok. Nehez hetek vannak mogottuk, van mit unnepelni. Az euforia ilyenkor atragad az emberre, olyan erzes volt a ter fele setalni, mint tavaly nyaron Johannesburgban a VB nyitomeccsenek napjan. Felelemerzet nelkul indultunk a Tahrir ter tuloldalara, mert ott beszeltunk meg talalkozot egy egyiptomi baratunkkal, hogy egyutt dolgozzunk ma este. Ugy setaltunk be a tuntetok koze, mintha a Sziget Fesztivalon a Nagyszinpad elott probalnank utat torni magunknak. Fogalmunk sem volt rola, hogy nem veletlenul vannak korbekeritett reszek noknek, bele is utkoztunk egy ilyenbe, bosszankodtunk, hogy ketten nem jutunk at, elkesunk a talalkozorol.

Sodrodtunk tovabb, es mire felfogtuk, hogy csak ferfiak vannak korulottunk, mar keso volt. Meg akkor sem aggodtam, mikor az elso kez megfogta a fenekemet. Persze, szar erzes, de ez otthon egy szorakozohelyen is siman elofordul. Gondoltuk, ha mostantol Andris elott megyek es fogom a kezet, megusszuk a tovabbi kellemetlensegeket. Hulyek voltunk, csapdaba kerultunk, olyan szorosan fogtak kozre minket a ferfiak, hogy se elore, se hatra nem volt menekves. Egyre tobb kezet ereztem a testemen. Agresszivan markolasztak. Probaltam arra fordulni, ahonnan a tamadast ereztem, szitkozodtam angolul, azt hittem ez majd mukodik. Egyre tobben fogdostak, fogyott a levego, tudtam, hogy nem szabad panikba esni, nem szabad hagyni, hogy elsodorjanak minket egymastol. Ha elsodornak, ramveti magat az agressziv tomeg es a forgatas elso napjan ugy vegzem majd, mint a CBS riporternoje, akit gyakorlatialg nyilvanosan megeroszakoltak.

Valoszinuleg az is pont igy kezdodott, aztan elsodortak a ferfi kollegaitol... Mar lattuk magunk elott par meterre a korlatot, amin ha sikerul atmasznunk, valoszinuleg megmenekulunk. Andris mogottem volt vegig, szoritottam a kezet, ha egy pillanatra el kellett engednem, kapkodtam utana. Ilyenkor megfogtam valamelyik tapogato kezet, probaltam lerazni oket magamrol, hiaba. Egyszer sikitottam is. Olyan erosen csipkedtek a mellemet, kapartak, markolasztak mindenhol... Fogalmam sincs, mennyi ideig voltunk bent. Probaltam folfele nezni, lelegezni es arra koncentralni, hogy ne essek panikba, ne keruljek a foldre, mert akkor vegem. Aztan egy ferfi felemelt a korlatra, kirangatott a duhongo tesztoszteron erdobol, Andris hatulrol nyomott felfele. Vegul ot is kihuztak. Ketten voltunk, megvolt mindenunk. Remegett kezem labam a megalaztatastol. Azt csak egy no tudja, hogy milyen erzes, ha illetektelen kezek markolasszak a husat es meg akarjak baszni. Az egyik fiut arcon vagtam, kesobb, mikor mar "tul voltunk rajta", sajnaltam, hogy nem huzhatok be legalabb meg egynek. Agressziot, duhot, kiszolgaltatottsagot ereztem.

Gondolkodtam, hogy leirjam-e? Biztos azt gondoljak majd sokan, hogy minek mentem oda. Ez a munkam, most eppen az egyiptomi forradalom hatteret szeretnenk elmeselni. Szenvedelyesen szeretem ezt a munkat, tudom, hogy veszelyekkel jar, mint ahogy azt is, hogy nem lehet mindig szerencsenk. Pedig most is az volt.

-->

Az indiai adás promója, fotógalériák és az ismétlések időpontja a honlapon:

onthespot.spektrumtv.hu

Riportunk Varanasiból és fotók a METROPOL-ban:

www.metropol.hu/itthon/cikk/683364

Az indiai adás egyik jelenete + élménybeszámoló a HVG weboldalán:

hvg.hu/vilag/20110202_india_ots

Az iráni film már majdnem kész, addig is a Magyar Nemzet írása az On The Spot iráni forgatásáról:

www.mno.hu/portal/755502

Végül a Nők Lapja interjúja arról, hogy miért nem leszünk hírmanökenek:)

www.nlcafe.hu/noklapja/20110105/nem_leszunk_hirmanokenek/

+ iráni riportunk a februári Marie Claire-ben, publicisztikánk a Wikileaks botrányról a februári Playboyban!

Jó böngészést!

Ha már Egyiptomban leszünk, ígérjük, jelentkezünk a blogon, és ne haragudjatok, amiért eltűntünk!

Köszönjük a töretlen figyelmet!

Üdv,

Eszter és Andris

-->

HVG: "Miközben a mauritániai nőeszményről forgattunk a hizlalótáborokban, állandóan eszembe jutottak a nyugati divatlapok címlapjai a csontvékony manökenekkel és a sok folyton fogyókúrázó nőismerősöm Európában. Ráadásul mindez elvileg értünk, férfiakért történik mindkét felén a világnak: itt fogynak, ott híznak, de azon sem itt, sem ott nem nagyon gondolkodnak az emberek, hogy mégis miért. A válasz egyik feléért Északnyugat-Afrikáig repültünk, a másik felén meg elgondolkodhatnak a nézők a ma esti film közben, legalábbis ezt reméljük."

Élménybeszámoló és videó a HVG oldalán: http://bit.ly/gANRIf

METROPOL: Reggelire tíz, vacsorára húsz liter frissen fejt zsíros tej, napközben rizs és szárított hús a menü. Arra a kérdésre, hogy Esztert például mennyi idő alatt hízlalnák fel, meglepő válasz érkezik. Négy hónapot kellene itt töltenie és 40 kilót szedne fel, állítják. " Egész nap etetnélek, egyik kondér tejet innád a másik után"- mondja az egyik nő, és marasztalja, mert sajnálja, mert félti, hogy ilyen alakkal sohasem megy férjhez.

Helyszíni riportunk a METROPOL-nak: http://bit.ly/eRR9oN

 

 

-->

 Az észak-nyugat-afrikai ország legutóbb az al-Kaida miatt került a hírekbe: a terrorszervezet afrikai szárnya sorra rabolt el európaiakat, hogy váltságdíjat követeljen. Az utolsó pillanatig kérdés volt, hogy a Spektrum Tv digitális riporterei, Cseke Eszter és S. Takács András elutazhat-e Mauritániába, hogy megmutassa az Európából nézve brutális nőhízlalást és a még ma is létező rabszolgaságot. Miért ne lenne esélye megházasodni egy nyugati topmodellnek Mauritániában? Miért kell 3 hónapon át napi 20 liter tevetejet inniuk a fiatal lányoknak? On The Sport – Mauritánia decemberben a Spektrum műsorán, legközelebb 17-én pénteken 23:40-kor.

 

 

-->

Burma a harmadik téma a Térkép című külpolitikai műsorban:

 

-->

Sziasztok!

Ne haragudjatok, teljesen eltűntünk, történt ugyanis, hogy néhány olvasó lelkes tüntetésbe kezdett, hogy miért nem az aktuális premier, tehát az adás előtt posztoljuk az adott helyszínen írt bejegyzéseinket, mert így túlságosan messze van a film a blogtól. És ez végülis logikus, és Dél-Afrika esetében is remekül működött a két platform egyidejűsítése, ha ugyan van olyan, szóval a Twitter marad a mosté (www.twitter.com/sp_onthespot - de megtaláljátok a blog kezdőoldalán is bal felül), a blog pedig lesz a helyszíné, de amikor már a film is hamarosan látható a tévében. Beszámolhatnánk két forgatás között arról, hogy a Holmes Placeben milyen edzésterv szerint készültünk az afganisztáni bevetésekre vagy hogy az STA Travellel hogyan szervezzük a lehetetlen átszállásainkat, hogy időben kijussunk a Hussein ünnepre Irakba, de ezek maradjanak műhelytitkok, minden mást viszont megosztunk a Facebookon ( www.facebook.com/onthespot.spektrum ) - viszlát ott!

Ha valaki még nem olvasta a burmai bejegyzéseket, az áprilisi posztok között megtalálja, a burmai film premierje pedig szerda este 22:35-kor lesz a Spektrumon!

További ismétlések:

november 6. szombat 22:00

november 8. hétfő 22:35

november 11. csütörtök 2:00

november 12. péntek 23:50

Addig is, az ELLE Man őszi-téli kiadásában burmai riportunkat olvashatjátok, az eheti HVG-be a most vasárnap esedékes burmai választásokról írtunk egy nagyobb anyagot, a Heti Válasz múlt heti számában meg egy interjúban elmeséltük, hogyan került a burmai Win Tin-interjú a BBC-hez. Végül és elsősorban: a film holnap este a Spektrumon!

Üdv és köszönjük töretlen figyelmeteket!!!

Eszter, Andris

-->

2010. szeptember 8. szerda 22:35 On the Spot - A helyszín: Etiópia (4. rész)

2010. szeptember 15. szerda 22:35 On The Spot - A helyszín: Bolívia (5. rész)

2010. szeptember 22. szerda 22:35 On The Spot - A helyszín: Afganisztán 

2010. szeptember 22. szerda 23:45 On the Spot - A helyszín: Svalbard (2. rész)

2010. szeptember 29. szerda 22:35 On the Spot - A helyszín: Dél-Afrika

 

-->