Ma van az utolsó estém itt. A semmi közepén, egy Orania nevű településen, ahol csak fehér emberek lakhatnak. A helyszín amúgy Afrika. Dél-Afrika. Ez a negyedik éjszakám. Eléggé borzalmas. Ma estig nem bocsátkozhattam komolyabb vitába a rasszizmusról, többnyire szó nélkül kellett hagynom, ahogy egy nálam egy-két évvel fiatalabb lány horogkereszttel a fülében arról beszél, hogy „Hitler nem ölte meg a kiket is... zsidókat”, ugyanúgy, ahogy a nálam ötven évvel idősebb bácsik fröcsögését a feketékről mint alsóbbrendű fajról. Egy-egy érdeklődő „tényleg?"-gel reagálhattam csak, ha nem akartam, hogy az egész falu bezárkózzon előttem, és semmit se mutathassak meg belőle.

Ma este, a forgatott anyaggal a táskámban, elszakadt a cérna. A fogadóban mellém került két Afrikáner, azaz holland eredetű, dél-afrikai születésű fehér őslakos, akikkel másfél órán keresztül ordibálva vitatkoztunk arról, hogy a feketék tényleg állatok-e, a fogadós gyakorlatilag ránk zárta az étterem összes ajtaját. Hogy velük sohasem lesznek egyenlők a feketék. És nekik csak izmaik vannak, amiket a fehérek agya nélkül még használni sem tudnának, és még az amerikai feketék is csak a járdán ülnek és drogoznak, és Obamában az a jó, hogy az anyja fehér, Magyarországban meg az, hogy nincsenek feketék... csak cigányok, de nehogy azt gondoljam, hogy ők nem tartanak évezredekkel a feketék előtt.

Egyébként a két úr nem Orania lakója, csak átutazók, és beugrottak a testvéreikhez. Az Oraniában élők már megszokták az újságírókat (a világ minden tájáról, több mint nyolcvan országból volt itt sok száz újságíró az elmúlt 18 évben, csak – nem fogjátok kitalálni – Magyarországról nem:-). Szóval hozzászoktak a médiához, és az évek során megtanulták, hogy ha újságíró van a faluban, a jelenlétében nem feketéznek, hanem „oltalmazzák az Afrikáner kultúrát, a nyelvet, a történelmet", azért zárkóztak be ide Dél-Afrika közepén. Meg persze mert sok a bűntény odakünn, itt sokkal biztonságosabb, mind a 800 – mellesleg fehér – lakó ismeri egymást, olyan, mint egy békés kis oázis. Hogy minek kellett nekem itt töltenem öt napot?! Párszor én is megkérdeztem magamtól, de nem volt más választásunk, ha nem nagyon felszínes képet akarunk mutatni nektek. Az is például csak tegnap derült ki, hogy a békés, kedves, takaros kisvárosban két éve egyszerűen fejbelőtte magát az egyik lakó, nyomozás nem volt, hiszen öngyilkosságról minek is nyomozzanak, a gyerekek és az özvegy azóta elköltöztek, senki sem beszél a férfiról, aki egy Orania törvényességét kifogásoló kis belső ellenzék jogi tanácsadója volt. Sokáig vártam, hogy a kísértetiesen Lars Von Trier Dogville-jére emlékeztető kisváros mikor mutatja ki a foga fehérjét, ha egyáltalán. Egyébként nem olyan egyértelmű a helyzet, mint ahogyan most felvázoltam, holnap megpróbálom cizellálni kicsit a képet, de ez a vita most kellőképpen feldúlt ahhoz, hogy elkezdjem írni a dél-afrikai On The Spot-blogot, elvégre úgyis csak napokkal később olvashatjátok, mert egyelőre – a mi és a forgatott anyag biztonságos hazajutása érdekében – nem tesszük közzé, hogy hol forgatunk, Eszter például a legdurvább gettókban, tegnap éjjel le akarták tartóztatni, egy banda menekítette ki a korrupt rendőrök karmai közül... Szóval holnap folytatjuk, most muszáj aludnom, reggel 6-kor végre eltűnök innen, és repülök Eastern Cape-be, ahol az embercsempészetről és egy fehér "szektáról" forgatok.

Andris

On The Spot - A helyszín: Dél-Afrika
július 8. csütörtök 22:30 Spektrum
július 9. péntek 22:00 Sport1

window.fbAsyncInit = function() { FB.init({ appId : '217136951693260', autoLogAppEvents : true, xfbml : true, version : 'v10.0' }); }; -->

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.