Ausztráliától alig 500 km-re, Timor szigetén forgattunk, ahol a hétszázezres Dawan a legnépesebb "törzs".

Ma már városokban, modern körülmények között élnek, de alig száz éve még fejvadászok voltak.  Egy None nevű faluban viszont mintha megállt volna az idő, pedig csak pár perc séta a főúttól. A drákói szigorral uralkodó törzsfőnök vezetésével konkrétan becsukták a kapukat a fejlődés előtt, és mindent egy lapra tettek fel: az emberek jövőjét a közösség szentségében és az ősi kultúra megőrzésében látják.

Konzervatív, kicsit diktatórikus gondolatnak hangzik, de kicsiben úgy tűnik, működőképes.

A törzsfőnök, egy nyolcvan körüli öregember, a földön ül és akkurátusan készíti el a bételdió adagját. Beveszi a diót a szájába,  harap hozzá a mészbe mártogatott siri rúdból és addig kevergeti a szájában a kotyvalékot, míg sűrű vörös nem lesz a köpete. Minden valamire való férfi és nő rágja a bételt. A fogaik és az ajkaik is vörösek. Erősen addiktív, segíti a munkabírást és a törzs minden tagja ugyanazt mondja: jó érzés, hogy mindenki rágja.

A törzsfőnök nyakán egy sárgadinnye méretű golyva terpeszkedik. Ettől vakult meg és ettől néz ki úgy, mint egy öreg, bölcs teknősbéka. Valamit tényleg tudhat, mert Nonéban alapvetően jólét van, és nincs bűnözés. Azt állítják, hogy ebből a közösségből még soha senki nem volt börtönben.

A főnök szerint ez a modernizáció kizárásának köszönhető. Nem engedi bevezetni az áramot, nem nézhet senki tévét, nem piálhatnak - legfeljebb csak közösen egy-egy kupicával a kimerítő munka után -, nem házasodhat be valaki csak úgy a faluba és a főnök azt sem engedi, hogy lebetonozzák az utat, nehogy véletlenül több látogató érkezzen…

Érdekes módon a fiatalok is támogatják az öreg döntéseit, szívesen bíbelődnek a sötét, füstös kunyhóban, nem hiányzik az áram. 

Miután mindenki összegyűlt és kiosztásra került a bételdió, elindulunk kukoricát aratni. Három generáció ereszkedik le a falut körülölelő meredek sziklafalon, kosarakkal a fejükön.

Együtt szedik, hordják vissza a faluba, szortírozzák, felkötözik, majd raktározzák. Miután befejezték a munkát, a törzsfőnök fia mindenkinek kioszt egy kupicával. Ezután jön a harci tánc, a valaha volt fejvadászok szablyákkal és késekkel felszerelkezve ropják. Mindenki  a saját szövésű népviseletet, a szarongot hordja. Színesek, egészségesek, vidámnak tűnnek. Mégsem tudjuk kiverni a fejünkből, hogy a civilizáció itt van pár percre az úton. Természetesen természetellenes...

Elnézve ezeket a gyönyörű embereket ebben a helyes kis faluban és a meseszép öltözetükben, simán el tudjuk képzelni, hogy None éppen azért fog fennmaradni így, mert messze földön híres turista látványosság lesz. Egyfajta törzsi skanzen. Kicsit mintha már most is ez lenne a helyzet. Mint annyi törzsnél a világban.

 

(Az On The Spot: Törzsek széria befejező adása ma este 9 után 5 perccel az m1-en.)

window.fbAsyncInit = function() { FB.init({ appId : '217136951693260', autoLogAppEvents : true, xfbml : true, version : 'v10.0' }); }; -->

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.