Andris II. levele a rómaiaktól

Megjött Eszter, elmentünk vacsorázni, mesélt Münchenről, ittunk bort, mire visszaértünk a szállodába, már lázas volt. Aznap este még nem kellett hidegvizes borogatás sem a homlokára, sem a csuklójára. (Két nappal később már igen.) Megijedtünk, de a másnapi Ulickaja-interjút nem lehetett hova tolni, reggel már a Roma Giardino Degli Aranciban ücsörögtünk narancsfák alatt, Róma fölött.

Ulickajával koradélutánig beszélgettünk, aztán ebédeltünk, jó lenne róla is egy olyasmi portrét vágni, mint Wendersről a vizsgafilmünk, a Walk With Wim... Hogy Daniel Steinről, a zsidóságról, a kereszténységről és a gyűlöletről mit mondott, az az izraeli adásból kiderül (január első szombat estéjen, Spektrum Tv-n, 21:30-kor On The Spot - A helyszín: Izrael)

Délután sétáltunk, a Capitóliumon láttuk Gilad Shalit fotóját. Ő az az izraeli katona, akit három éve elrabolt a gázai-izraeli határról a Hamasz fegyveres szárnya, az Al Qassam. (Velük volt interjú a gázai adásban, Gilad édesapjával lesz az izraeliben. A Qassamosokat nem kérdezhettük Shalitról, ahogyan Gázában senkit sem, a legelején felvilágosított egy ellenzéki újságíró, hogy bárkit bármiről kérdezhetünk, csak Gilad Shalitot ne hozzuk szóba, mert öt perc múlva egy Hamasz-börtönben találjuk magunkat, ahol addig kínoznak, amíg be nem valljuk, hogy izraeli kémek vagyunk.)

Két nappal később megint találkoztunk Ulickajával, már a Vatikánban. A Pápa a Sixtus-kápolnába hívta a több száz művészt, hogy a szépségről beszéljen nekik. Az újságírók a folyosón plazmatévén nézték a közvetítést. Aztán jöttek ki sorban a művészek, Andrea Bocelli, Franco Nero, Terence Hill, aztán Ljudmila Ulickaja. Kérdeztük: "milyen volt?"
Válasz: "semmilyen, egyetlen szót sem értettem az egészből, nem volt fordítás!"

Aztán mindenkit megetettek, mértéktelenül finom ebéddel, de nekünk csak a maradék jutott, mert a feszengős várakozó-idő alatt (ilyen terülj-terülj asztalkám fogadások alkalmával mindig van egy kettő és hat perc közötti időtartam, amikor a jelenlévők nem merik megbontani az asztalt, óvatosan iszogatnak, csipegetnek, aztán megkezdődik az apokalipszis, és mindenki állattá változik, kivéve, akik éppen jóllaktak a fogadás előtt), szóval a feszengést és a torlódást kihasználva beszabadultunk a Vatikán Múzeumba, és végigjártunk vagy két szárnyat, itt-ott megpróbáltuk elmakogni a kamerába a Daniel Stein-sztorit három mondatban, hogy azok a nézők is értsék majd, akik nem olvasták a könyvet. Erre egy írót, aki négyszáz oldalban írta meg a történetet, nem lehet megkérni. (Megkértük, a hatodik próbálkozásra rá is állt, de négyperces válasz született.)
 

Eszter egyre rosszabb állapotba került, ennek ellenére készítettem róla egy fotót, amelyen gyönyörű. Ezt nem is értem.

Én egy reggeli géppel jöttem vissza Edinburghba, ő estivel Pestre, de azt hiszem, majdnem egyidőben érkeztünk, mert rengeteget késett a gépem. Nem baj, legalább még egyszer átnézhettem az izraeli, majdnem készre vágott adást, és szöszölhettem a héber fordítással, aztán a gépen kialudtam magam. Eszter jobban van, köszöni, reméljük, hogy szombatra teljesen meggyógyul, és indulhatunk Bolíviába.

window.fbAsyncInit = function() { FB.init({ appId : '217136951693260', autoLogAppEvents : true, xfbml : true, version : 'v10.0' }); }; -->

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.