Már hetekkel Afganisztánba érkezésünk előtt próbáltuk felvenni a kapcsolatot Malalai Joya afgán képviselőnővel, akit Afganisztán legbátrabb nőjeként emlegetnek. Válasz nem érkezett. Kabulban is érdeklődtünk utána, azt mondták, külföldön tartózkodik. Pár nappal a forgatás vége előtt kaptunk egy E-mailt, hogy találkozhatunk vele, de hogy hol és mikor, azt csak az interjú napján tudhatjuk meg.

Kabulban az egyik nagykövetség előtt várakozunk, mellettünk hatalmas betonfalak és fegyveresek, körülöttünk sártenger és köd, amitől a város végképp úgy néz ki, mintha éppen most lenne túl egy atomtámadáson. Ülünk az autóban, néha telefonálok a megadott számra, ahol egy fiatal női hang kéri, hogy maradjunk, ahol vagyunk, mindjárt jön értünk valaki, kövessük őt. Már egy órája várunk, szorít a golyóálló mellény a ruha alatt, fáj tőle a hátam. Andris talpig afgán férfikosztümben, ami egy térd alá érő ingből és könnyű vászonnadrágból, valamint az elengedhetetlen "kobold" fejfedőből áll. A hátából kitüremkedő mellény miatt olyan, mintha púpos lenne. A nagykövetséget védő fegyveresek gyanakodva méregetnek, autók lassítanak le mellettünk, de fogalmunk sincs, kit várunk.

Végül feltünik egy kék terepjáró, kétszer elhajt mellettünk, harmadjára megkér, hogy kövessük. Egy ház előtt parkolunk le, bent fegyveresek szedik szét a cuccainkat, a szokásos "body check", és már bent is vagyunk egy fűtetlen családi házban.
Malalai Joya és csapata három órát tölt itt, nem többet. Mozgó irodája van, naponta öt-hat helyszínen fogadja a látogatókat. Négyszer kíséreltek meg ellene bombamerényletet, komoly veszélyben az élete.

Még huszonöt éves sem volt, amikor bejutott a parlamentbe, azóta nyíltan harcol a nők jogaiért és a mindent felemésztő korrupció ellen.  2007-ben egy parlamenti beszédében haduraknak és drogkereskedőknek nevezte a kormány tagjait. Ez utóbbi miatt három évre felfüggesztették a képviselői mandátumát,  és sokan örülnének neki, ha már nem élne.
Malalai most 31 éves, vérbeli politikus. Pontosan tudja, hogy mit miért csinál, miért ad nekünk interjút, és mit fog mondani. Magánéleti kérdésekkel próbáljuk lazítani a helyzetet (például hogy milyen hátrányos megkülönböztetések érték nőként), de mindannyiszor ügyesen kitér a válasz elől. Kár. Elszánt, erős és dühös. Nemcsak a tálib rendszer vezetőire, akik most ugyanúgy a kormány tagjai, csak - ahogy ők mondják - átálltak a jó oldalra, hanem Hamid Karzai elnökre és az egész korrupt vezetőségre, illetve az ISAF-ra is (Nemzetközi Biztonsági Közreműködő Erő). A NATO csapatok jelenlétét selyembe burkolt megszállásnak nevezi. Szerinte az amerikaiak kizárólag stratégiai okokból vannak az országban, hiszen közel van India és Kína is.

"Egyetlen állam sem ajándékozhat szabadságot egy másiknak", mondja. Aztán képeket mutogat halott civilekről és afgán újságírókról, akikről senki sem kérdez már. A tálibok ellen folytatott hadműveletek civil áldozatairól van szó.
Nagy barna szeme van, szúr a tekintete, amint közelebb hajol hozzám, és azt mondja: "Az afgán vér nem víz, tudod?" Fürkészi az arcomat, mélyen a szemembe néz. És tényleg, a kabuli öngyilkos merényletek áldozatai általában civil afgánok. Ha nincs külföldi veszteség, már be sem kerül a hírekbe. Ha afgán újságírót ölnek meg a tálibok, senkit sem érdekel, ha minket rabolnának el, valószínűleg tele lenne velünk a média. Szégyellem magam.

Aztán nők jönnek hozzá, mindegyik kék burkában. Vannak vagy tizen, segítséget kérnek, mert csak itt, ebben a titkos házban beszélhetnek. Özvegyek, nem tudnak megélni, beteg a gyerekük... Hiába várja őket Malalai fedetlen fővel és egy nagy öleléssel, a burkát nem merik levenni. Néha kidugják az orrukat, vagy a fél arcukat. Olyanok mint a riadt vadak, de látszik, hogy nagyon jól esik nekik beszélgetni.

 Az egyik asszony látva a kameránkat nálunk próbálkozik, könyörög, hogy juttassuk ki a fiát Afganisztánból, mert itt nem tudnak segíteni ritka fogbetegségén. Szörnyen érezzük magunkat, nyilvánvaló, hogy nem tudunk segíteni. Malalai int, hogy mondjuk azt neki, benne lesz az Afganisztánról szóló filmünkben...

Hogy pontosan miben és miből tudna segíteni a képviselőnő ezeken az embereken, azt nem sikerült kideríteni, de egy afgán asszonynak találkozni Malalai Joyával kivételes élmény lehet.
 
Hamarosan elhagyják a házat, letelt a három óránk. Malalai felveszi a burkát, és beül a kocsiba. Most már pontosan olyan, mint bármelyik afgán asszony.

window.fbAsyncInit = function() { FB.init({ appId : '217136951693260', autoLogAppEvents : true, xfbml : true, version : 'v10.0' }); }; -->

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.