Nagy megtiszteltetés, hogy mi nyithatjuk meg a dunaújvárosi Capa kiállítást, meg kell mondjuk, az On The Spot történetének talán legkedvesebb felkérése ez. Mindketten Capa-rajongók voltunk már a sorozat előtt, nem véletlen, hogy mottónkat is tőle kölcsönöztük: "Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel." Ugyanakkor a mottón kívül szinte semmi közünk sem lehet Robert Capához, az itt látható képek jó része ma valószínűleg el sem készülhetne, közlésről nem beszélve. Mihelyst egy nagy háborúba érkezik a fotós, újságíró vagy operatőr, nyilatkozatot tesz az adott hadsereg médiairodájában, amelyben vállalja, hogy halálról vagy komoly sérülésről készült felvételt nem publikál, mielőtt a hadsereg értesíti a rokonokat, és ők hozzájárulásukat adják a képekhez. Másrészt azt is vállalja, hogy a bevetések után átadja az összes felvételt ellenőrzésre, és a letiltott képeket elfelejti. Ha a fotós megszegi a szabályokat, a hadsereg legközelebb nem fogadja.

 

Néhány napja, Burmából hazafele Bangkokban állomásoztunk, ahol a tüntetés közepén, rendőrsorfallal a hátunk mögött a Reuters egyik legfontosabb haditudósító fényképészével beszélgettünk - természetesen Robert Capáról. Ő is ezeken a képeken nőtt fel, noha pontosan tudja, hogy ő még csak hasonlóra sem lesz képes. Ha másért nem, azért, mert a frontvonal egyszerűen kiszélesedett. Az amerikai katona szabad szemmel nem látható célpontokra lő, kilométerekkel odébb, a Qassam-harcos azt sem tudja, hova céloz a Gázai Övezetből, csak "át", Izraelbe. Capa képei közeliek, egy szűk frontvonal szuperközeli képei, ahol mindenki végtelenül közel engedte magához a fényképészt.

Amikor megérkeztünk Afganisztánba, az első pillanattól nyilvánvaló volt, hogy az amerikai katonák ki nem állhatják a haditudósítókat. Úgy érzik, hogy arra várnak: mikor hibáznak a katonák, mikor történik valami szörnyűség, ami majd jól mutat a képen. Napokba telt, mire megérezték, hogy minket más érdekel, és elhitték, hogy ezúttal nem dögkeselyűkkel van dolguk. De meg kell mondjuk, az általános ellenszenv egyáltalán nem alaptalan. Az egyik tábor parancsnoka többször megkérte az egyik nagy tv-stábot, hogy ne filmezze a tankban égő társait, mire az izgatottan annyit felelt: de hiszen ez nagyszerű felvétel lesz! A parancsnok kitépte a kamerát a kezéből, földhöz vágta, majd a kazettát ripityára törte.

 

Miközben a történetben egyértelmű, ki mellett állunk, azt is látni kell, hogy szinte minden haditudósító tudathasadásos állapotban dolgozik nap mint nap. Pontosan tudja, hogy minél többen halnak meg, a reflektorfény annál nagyobb. Kívánja, hogy felrobbanjon valami? Kívánja, hogy meghaljanak alanyai? Nem mindenki. Ugyanakkor - ahogy Capa is írta - a haditudósító szerencsejátékos, a tét a saját élete, ezt teszi kockára minden egyes kattintással. Ugyanakkor miközben életét kockáztatja és mások szenvedéséből él, missziót is teljesít: a világ a haditudósításnak köszönhetően nem mondhatja többé, amit annyiszor mondhatott a történelem legborzalmasabb pillanatai után: "nem tudtunk róla".

Talán a küldetés, talán az adrenalin, talán maga a tevékenység teszi, de ez a munka függőséget okoz. A Kissé elmosódva című Capa-regény utolsó jelenetében Piroska, Capa szerelme az utolsó csók után kisétál a szállodaszobából, Capa követi tekintetével, aztán lenéz a küszöbre, ahol a tejesüvegek alatt szokatlanul nagy betűk rikítanak az újság címlapjáról: VÉGE A HÁBORÚNAK. Innen kezdve - írja Capa - az égvilágon semmi sem volt, amiért érdemes lett volna kikelnie az ágyból.

Körbe a falakon Robert Capa életének azon pillanatait láthatják, amelyekért úgy gondolta, érdemes felkelni az ágyból. Jó szórakozást hozzá!

 

Elhangzott: 2010. április 30-án, a dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézetben, a Nemzeti Múzeum igazgatójának köszöntője után

 

window.fbAsyncInit = function() { FB.init({ appId : '217136951693260', autoLogAppEvents : true, xfbml : true, version : 'v10.0' }); }; -->

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.