Tengerpart, pálmafák, korzó - imádta Kleopátra, Nagy Sándor és Napóleon is, mi sem vagyunk ezzel másként, persze most nem ezért vagyunk itt (nem mintha a fent említettek csak ezért jöttek volna). Ma a Muzulmán Testvériség tagjaival forgattunk, holnap pedig annak a templomnak a főpapjával találkozunk, ahol szilveszterkor egy 21 ember halálát követelő, autóba rejtett pokolgépet robbantottak - máig nem tudni, hogy kik. Mindenki találgat és spekulál, akárcsak Egyiptom jövőjével kapcsolatban...

Voltak, akik a muzulmán testvérekre gyanakodtak, mondván, hogy a mozgalomban még mindig vannak olyan radikális elemek, amelyek szívesen látnák, ha a vallások közötti konfliktus tovább éleződne, ha Egyiptom nemcsak arab, hanem iszlám köztársaság lenne, és a keresztények nem éreznék úgy, hogy itt békében élhetnek. Hogy hány keresztény él Egyiptomban, arról a legkülönbözőbb becslések keringenek, a liberális párt egyik vezetője szombaton 12 millió egyiptomi kopt keresztényről beszélt... Mások a kormányt és a rendőrséget gyanusították a templomi robbantással, mondván, hogy erre hivatkozva a hatalom tovább démonizálhatja majd a muzulmán erővonalat (a már békés Muzulmán Testvériségtől a szélsőségesebb iszlamista szervezetekig), elvégre a nyugat talán leginkább erre hivatkozva hunyt szemet a Mubarak-rezsim visszásságai fölött, hiszen onnan nézve még mindig jobb egy Izraellel békében élő, így a régió stabilitását valamilyen szinten garantáló korrupt és antidemokratikus egyiptomi vezetés ("akarom mondani, kevésbé demokratikus" - javította magát a CNN egyik műsorvezetője még aznap is, amikor Mubarak lemondott), mint egy demokratikus, de ki tudja, mennyire muzulmán, mennyire nyitott, mennyire békepárti vezetés... No,  ez a verzió, mármint hogy a kormány szervezte a keresztény templomi robbantást, hogy izmosítsa a muzulmán mumust, és ezzel stabilizálja magát, elnézve az események sodrását és a dolgok állását, már nem nagyon áll meg a lábán. Megint mások Izraelt sejtették a robbantás mögött, ugyanezen logika mentén, voltak, akik szélsőséges, a békésnek mondott többséghez semmilyen módon nem kapcsolható, titkos szélsőséges szervezeteket emlegettek (de ezek többnyire vállalni szokták a felelősséget, mert büszkék a tetteikre), és voltak, akik Iránt vádolták, amelynek sok szempontból jól jön az arab világ felfordulása, ahogy ők fogalmaznak, az iszlám ébredés, márpedig gyújtópontnak nem volt rossz ez a robbantás - mondták ezen verzió hívei, már csak a Hezbollah és Egyiptom közötti feszültségre is alapozva.

Mondták, hitték, gondolták - már nem nagyon törődik ezzel senki sem, kitört a forradalom, győzött is, legalábbis részben - az emberek most inkább ezen vitatkoznak, mármint hogy győzött-e már, vagy még küzdeni kell, az imámoktól a bazárosokig sokan, utóbbiak az alapján, hogy imámuk mit prédikált pénteken, az imámok meg az Al-Azhar mecsetben, Egyiptom vallási központjában vitatták meg üvöltözve, hogy mi legyen az üzenet, véletlenül pont ott voltunk, amikor a nagy értekezletet tartották, a paravánokon túlról felvettük a parázs diskurzust, órákon át tartott, közben kimentünk megebédelni, mikor visszatértünk, még mindig üvöltöztek, aztán megszólalt a müezin, imára hívott persze, nem tüntetésre, mint pár hete, az imámok kisétáltak, és két perccel később már egymás mellett térdelve imádkozott vagy negyven szakállas férfi a mecsetben. Hol is tartottunk? Ja, hogy holnap reggel megyünk a felrobbantott keresztény templomba. Good night and good luck!


U.i.: Természetesen az összes alexandriai kávézóban, étteremben és tv-szaküzletben Moamer Kadhafi beszédét nézték élőben az egyiptomiak. Azért ez a "Nem mondok le, inkább mártírhalált halnék" duma elég keményen hangzott... Ez csak nekünk cseng úgy, mintha azt mondta volna: "életemet hatalmamért"? A kérdés akkor most már csak az, hogy hány mártírja lesz a felkelésnek, mire a hatalomnak is lesz egy, a one and only, a hatalom mártírja...

window.fbAsyncInit = function() { FB.init({ appId : '217136951693260', autoLogAppEvents : true, xfbml : true, version : 'v10.0' }); };
-->

A bejegyzés trackback címe:

https://onthespot.blog.hu/api/trackback/id/tr202682159

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

chico 2011.02.23. 08:30:09

Ha már úgyis helyszínen vagytok és dolgoztok, lehet, hogy értelme is lesz a kommentnek. Bárha.

Mert Egyiptom kifejezetten érdekel.

Több adást is láttam már, a legutóbbi épp a burmai diktatúráról szóló ismétlése volt. Persze, elismerésem azért, ahogy meg tudjátok szervezni a riportokat. DE. Nem ártana egy jó szerkesztő mellétek. Vagy legalább alaposabban végiggondolni, mit akartok kihozni az anyagból, illetve hogy kinek akarjátok csinálni.

Ha tájékozatlan amerikaiaknak, akkor ok, rendben volt a burmai cucc. Kis színes a nagyvilágból, szép képekkel az éhező burmai gyerekekről. De ha csak kicsit is tájékozottabb nézőnek, netán a BBC-nek, akkor kicsit több tartalom kéne. Lényeges, alapvető kérdéseket nem tettetek fel sem az ellenzéki riporternek, sem az ellenzéki vezetőnek.

Engem kifejezetten bosszantott, hogy elpocsékoltam a műsorra szánt időt, mert csak annyit sikerült megtudnom egy elzárt társadalomról, hogy szegény, 17 évre ítélhető az a helyi, akinek videokamerája van, és hogy van ellenzék. Ez ha nem hangzott el vagy tízszer, értékes műsoridőt pocsékolva, akkor egyszer sem. Ügyesek vagytok, hogy eljutottatok, elismerendő, hogy vállaltátok a kockázatot, de a saját érdemeitek akkor is átjöttek volna, ha több a tartalom. Most komolyan, Antony
Bourden amerikai szakács utazós-gasztro műsorából többet meg lehetett tudni annak idején a legutóbbi izraeli-libanoni villámháborúról, meg az ország történetéről, amikor a csávó pechjére pont akkor akart ott forgatni két-három éve, amikor az izraeliek úgy döntöttek, hogy rommá bombázzák a szomszédot. Pedig egy szállodába volt zárva az egész stáb, amíg ki nem menekítette a US Navy a többi amerikaival együtt Libanonból. Ehhez képest kevés volt a burmai riport. De hátha az egyiptomi már jobb lesz.

Az már hiányzott a kérdések közül pl, hogy a választásokon mit akar elérni az ellenzék, van-e, és ha igen, akkor mi a programjuk, azt hogyan ismertetik a néppel, ha a vezetők háziőrizetben vannak. Mit remélnek a szerepléstől? stb. Mekkora a támogatottságuk a lakosság körében? Kinek ír, videózik az ellenzéki újságíró? Van-e általuk mérhető hatása? stb. stb. stb. Hogyan változott az utca emberének az élete az elmúlt években?
Zavaróak a befejezetlen történetszálak, pl az utazás abba a városba, ahol - már nem is emlékszem melyik nyugati híres embernek van emlékhelye. Nem derült ki hogy mit akartatok azzal az utazással, se az, hogy akkor most milyen is az az emlékhely, miért volt fontos megemlíteni?

A svarlbaldos riport ennél nagyságrendekkel összeszedettebb volt. Mindezt nem fikázási céllal, inkább jótanácsként, meg önzésből írom, mert kevés olyan magyar gyártású, és magyar néznek is elérhető műsor van (m1 Panoráma vasárnap délutánra eldugva? ne vicceljünk már), ami bemutatná, hogy milyen érdekes a világ, és jó lenne többet megtudni róla.

Ha már ott vagytok, használjátok ki jobban.
süti beállítások módosítása