2012.02.20. 16:47
Erbore törzs, Omo völgye
Másfél héttel ezelőtt álltunk le a malária gyógyszerrel a Bissau Guinea-i forgatás után, de pár nap pihenés elteltével újra szednünk kell. Harminc napnál tovább egyszerre nem ajánlott, nekünk úgy tűnik, túl kell lépnünk ezt a limitet, de legalább van közte egy kis szünet. Nincs választásunk: az erbore törzs területét szúnyogföldnek is nevezik. Néhány kunyhó mellett van egy-egy három méter körüli "magasles", az erborék ide másznak föl éjszakánként, ha meg akarják úszni a szúnyoginváziót. Hogy hogyan jöttek rá, hogy a szúnyogok nem repülnek magasan? Hogy hogy találták meg a malária ellen használatos gyökereket? Hogy honnan tudja a helyi bába jobban, hogy mikor és hány gyerek várható a pocakból, mint a legközelebbi város klinikáján a diplomás orvos? Hogy miért tudnak többet a szarvasmarháról, mint bármely hortobágyi őstermelő vagy ipari marhamágnás?
Ezekre a kérdésekre több ezer éve kezdődnek a válaszok. Mi meg csak bámulunk, és lesünk, mint a moziban. Olyan az egész, mint egy időutazás. Még jóval megérkezésünk előtt kezdődött, egy New York-i és egy Addis Abeba-i könyvtárban, ahol szakdolgozatok és régi feljegyzések között kutatott egy-egy antropológus, hogy előbányásszon nekünk mindent, amit csak tudni lehet az erborékról. A törzs felépítéséről, a klánokról, a tradíciókról, az öröklési rendről, az étrendjükről, a családfákról, a házaikról, a vallásukról és a világképükről, hogy amikor megérkezünk, képben legyünk. Aztán pár nap autózás után leverjük a sátrunkat egy virágos mezőn, egy kis erbore falu szélén, és azonnal elfelejthetjük az összes feljegyzést. Ez már a valóság, egyetlen kutatás sem tudja viszaadni.
Szabad kunyhó nincs. Kb. egy hónappal ezelőtt, Bissau Guineában két nap hajózás után a lakatlan szigetek között egy sziget belsejében a bijago törzs egy eldugott falucskájában akadt, akkor ott laktunk. Itt most telt ház van. Nem véletlenül. Az erbore törzs az Omo völgy éléskamrája. A legszorgosabb, legjobb matekosok a völgyben élő törzsek közül. Úgy úszták meg az utóbbi idők véres törzsi háborúinak szinte mindegyikét, hogy az ínséges időkben gabonát adtak a környező törzseknek, cserébe azok megvédték őket az ellenségeiktől. Mindennek helye van, a marháknak éjjelente tüzet raknak, hogy körülállják, és úgy aludjanak, a füst védelmében, szúnyoginvázió nélkül. A nádkunyhók hálórészei előtt kis előtér található, ahol a déli hőségben kvaterkáznak a családok, a falun kívül körös-körül termőföld, leginkább kukorica és cirok. A földosztás az előző évi munka alapján történik: amelyik család nem dolgozott a földjén, attól elveszik, és odaadják másnak. Szervezés kérdése is a dolog, mert rengeteg munkát közösen végez el a törzs, és mindent megosztanak egymással. Az egyetlen fiúnak, aki a törzsből eddig főiskolára ment az egynapi autóútra található városkába, a földművelő barátai dobták össze a pénzt, hogy felmehessen tanulni. Beszél angolul, igaz, soha nem hallott akcentussal, de értjük egymást. Ő fog fordítani nekünk, hogy esetenként ne három tolmácson keresztül kelljen értekezni a 83 nyelvet és 2oo dialektust magában rejtő Etiópiában. Neki is családja van, nincs hely a házában. Az egyik kunyhóban napokon belül szülni fog a feleség, ott sem lakhatunk, annál is inkább, mert a szülés után több hétig nem jön ki az anyuka a füsttel fertőtlenített kunyhóból, nehogy összeszedjen valami fertőzést, így aztán bent végzi kisebb és nagyobb dolgait is, legfeljebb elássa majd a fekhelye alá. Egy harmadik kunyhóban frissen házasodott, azaz frissen körülmetélt lány fekszik, a nászéjszaka fájdalmait heveri ki a következő napokban. Néhány nap alatt összebarátkozunk majd az ifjú párral, és olyan dolgokat mesélünk egymásnak, amelyeket sem ők, sem mi nem tudtunk elképzelni a másikról, udvarlásról, bulikról, házasságról, szexről és barátságról - erről persze még mit sem sejtünk, amikor elkezdjük felverni a sátrunkat a kis falu határán a kecskék mellett, 4o erbore szempár kereszttüzében.
On The Spot: Törzsek - ERBORE
február 22-én szerda este 9-kor az m1-en
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
TitokJolán 2012.02.21. 11:03:35
Kandelláber 2012.02.21. 11:54:17
"Még jóval megérkezésünk előtt kezdődött, egy New York-i és egy Addis Abeba-i könyvtárban, ahol szakdolgozatok és régi feljegyzések között kutatott egy-egy antropológus, hogy előbányásszon nekünk mindent, amit csak tudni lehet az erborékról. (..) Aztán pár nap autózás után leverjük a sátrunkat egy virágos mezőn, egy kis erbore falu szélén, és azonnal elfelejthetjük az összes feljegyzést. Ez már a valóság, egyetlen kutatás sem tudja viszaadni."
Tisztában lehetnétek azzal, hogy azok a feljegyzések meg szakdolgozatok, amikből felkészültetek, nem lettek volna ott, ha azt antropológusok és más, a terepen valóban hosszabb időt nálatok jóval korábban eltöltő kutatók nem készítik el. Nehogy már a nyúl vigye a vadászpuskát, és újságíróként ti beszéljetek arról, hogy milyen egy eltérő kulturális "valóság", azon szakma képviselői helyett, amiben ezzel foglalkoznak hivatásszerűen... Rádöbbenni arra, hogy az ott-tartózkodás, a közvetlen tapasztalat mennyiben és miért más, mint az egyes leírások... hát, ez aztán valóban érdemi megállapítás! Hogy ez a "valóság"-e vagy inkább csak valamiféle interpretációs gyakorlat, aminek a zanzáját blogotokon adjátok... itt olyan ismeretelméleti távlatokat kellene belátnotok, ennek átgondolására, hogy az erre való képességet a fenti szövegrészlet alapján nem merem feltételezni...
kerecsen2010 2012.02.21. 14:04:13
Amúgy egy antropológiai leírás a maga száraz tudományosságával laikus számára nyilván köszönőviszonyban sincs az "élő" tapasztalattal.
Utolsó kommentek