Egy kathmandui kertben reggelizem éppen, mindjárt indulok egy volt Kumarihoz, ahogyan itt tartják: volt Istennőhöz...

 

 

Eszter elindult a kathmandui belföldi repülőtérre ma is. Ahogyan tegnap és tegnapelőtt is tette. Nagyon remélem, hogy ezúttal nem jön vissza a hotelbe. Az ugyanis azt jelentené, hogy ismét törölték a járatát, és nem jutott el Luklába, ahonnan a Mount Everest-expedíciók indulnak... Hetek, hónapok, sőt valójában évek óta készül rá, hogy ő is nekiveselkedjen. Nem a legtetejének, "csak" az alaptáborig, elvégre az elmúlt évben aligha lett volna ideje felkészülnie, akár csak fizikailag is...

 

Visszatérve a Kumarihoz: néhányéves korában választják ki, 32 "isteni" tulajdonsággal kell rendelkeznie, hogy aztán hat-hét-nyolc éven át egy neki fenntartott házban éljen, és úgy tiszteljék az emberek, mint Istent. Ő az itteni megasztár, kicsit tartok is tőle, hogy a nézők egyszerűen nem fogják elhinni, hogy nem megrendezett a jelenet: kihoznak a város főterén egy réges-régi, gyönyörű faházból zenészek és katonák gyűrűjében egy vörös bíborba bugyolált kislányt felékszerezve, kisminkelve, tökéletesen belőtt frizurával, kinn hatalmas, régóta várakozó tömeg várja - legutóbb a Buckingham Palota előtt láttam hasonlót -, felteszik egy aranyhintóra, amit nyolc férfi nagy gonddal felemel, azzal elindul a menet. Ez egy évben 9-10 alkalommal történik meg, az év többi részét a házában tölti, és fogadja a térdre boruló, lábát csókolgató  híveket a világ minden tájáról, főleg persze Nepálból. Aztán mielőtt életében először menstruálna, ez az egész egyszerűen végetér, visszaviszik a családjához, éljen tovább boldogan! 

 

Forgattunk az egyik legfontosabb Kumarival (körülbelül 10 van az egész országban, ebből három "jelentős"), beszélgettünk az édesanyjával, elmentünk a kislány iskolájába, aztán hazakísértük, ma ugye egy volt Kumarihoz megyek, és meg kell mondjam, a kép sokkal árnyaltabb, mint a fent leírtakból gondolnám. Persze-persze, szörnyű, szörnyű, de vannak nekünk sokkal szörnyűbb dolgaink, és nekik - megint csak - ez az egész tökéletesen mást jelent... De erről majd a műsorban, most meghozták a reggelit. 

Remélem, Eszter gépe felszáll, tegnap már nagyon bágyatagan tért vissza a hotelbe. És ha nem repül, veszélybe kerül az expedíció, hiszen egész napokat kell pihenni a túra közben, hogy a szervezete alkalmazkodjon a magassághoz, és ne kelljen azonnal visszafordulni az életveszélyes magaslati betegség miatt... Good morning and good luck!

Andris

On The Spot - A helyszín: Nepál

okt. 6. szerda 22:35, Spektrum Tv

okt. 9. szombat 22:00, Spektrum Tv

 

window.fbAsyncInit = function() { FB.init({ appId : '217136951693260', autoLogAppEvents : true, xfbml : true, version : 'v10.0' }); }; -->

Aki lemaradt róla: szombat este tíztől (március 6.) egymás után a gázai és az izraeli adás a Spektrumon!

Promó: www.spektrumtv.hu

Csempészalagút az egyiptomi-gázai határ alatt, interjú Al Qassam harcosokkal Gázában, találkozás az egyetlen zsidóval az övezetben, egy náci tiszt fia, akiből rabbi lett, az elrabolt izraeli katona, Gilad Shalit édesapja, tüntetés a ciszjordániai határon, menekülés a hadsereg könnygázgránátjai elől, Ljudmila Ulickaja a Vatikánban, Daniel Stein testvére Izraelben.

-->

Már hetekkel Afganisztánba érkezésünk előtt próbáltuk felvenni a kapcsolatot Malalai Joya afgán képviselőnővel, akit Afganisztán legbátrabb nőjeként emlegetnek. Válasz nem érkezett. Kabulban is érdeklődtünk utána, azt mondták, külföldön tartózkodik. Pár nappal a forgatás vége előtt kaptunk egy E-mailt, hogy találkozhatunk vele, de hogy hol és mikor, azt csak az interjú napján tudhatjuk meg.

Kabulban az egyik nagykövetség előtt várakozunk, mellettünk hatalmas betonfalak és fegyveresek, körülöttünk sártenger és köd, amitől a város végképp úgy néz ki, mintha éppen most lenne túl egy atomtámadáson. Ülünk az autóban, néha telefonálok a megadott számra, ahol egy fiatal női hang kéri, hogy maradjunk, ahol vagyunk, mindjárt jön értünk valaki, kövessük őt. Már egy órája várunk, szorít a golyóálló mellény a ruha alatt, fáj tőle a hátam. Andris talpig afgán férfikosztümben, ami egy térd alá érő ingből és könnyű vászonnadrágból, valamint az elengedhetetlen "kobold" fejfedőből áll. A hátából kitüremkedő mellény miatt olyan, mintha púpos lenne. A nagykövetséget védő fegyveresek gyanakodva méregetnek, autók lassítanak le mellettünk, de fogalmunk sincs, kit várunk.

Végül feltünik egy kék terepjáró, kétszer elhajt mellettünk, harmadjára megkér, hogy kövessük. Egy ház előtt parkolunk le, bent fegyveresek szedik szét a cuccainkat, a szokásos "body check", és már bent is vagyunk egy fűtetlen családi házban.
Malalai Joya és csapata három órát tölt itt, nem többet. Mozgó irodája van, naponta öt-hat helyszínen fogadja a látogatókat. Négyszer kíséreltek meg ellene bombamerényletet, komoly veszélyben az élete.

Még huszonöt éves sem volt, amikor bejutott a parlamentbe, azóta nyíltan harcol a nők jogaiért és a mindent felemésztő korrupció ellen.  2007-ben egy parlamenti beszédében haduraknak és drogkereskedőknek nevezte a kormány tagjait. Ez utóbbi miatt három évre felfüggesztették a képviselői mandátumát,  és sokan örülnének neki, ha már nem élne.
Malalai most 31 éves, vérbeli politikus. Pontosan tudja, hogy mit miért csinál, miért ad nekünk interjút, és mit fog mondani. Magánéleti kérdésekkel próbáljuk lazítani a helyzetet (például hogy milyen hátrányos megkülönböztetések érték nőként), de mindannyiszor ügyesen kitér a válasz elől. Kár. Elszánt, erős és dühös. Nemcsak a tálib rendszer vezetőire, akik most ugyanúgy a kormány tagjai, csak - ahogy ők mondják - átálltak a jó oldalra, hanem Hamid Karzai elnökre és az egész korrupt vezetőségre, illetve az ISAF-ra is (Nemzetközi Biztonsági Közreműködő Erő). A NATO csapatok jelenlétét selyembe burkolt megszállásnak nevezi. Szerinte az amerikaiak kizárólag stratégiai okokból vannak az országban, hiszen közel van India és Kína is.

"Egyetlen állam sem ajándékozhat szabadságot egy másiknak", mondja. Aztán képeket mutogat halott civilekről és afgán újságírókról, akikről senki sem kérdez már. A tálibok ellen folytatott hadműveletek civil áldozatairól van szó.
Nagy barna szeme van, szúr a tekintete, amint közelebb hajol hozzám, és azt mondja: "Az afgán vér nem víz, tudod?" Fürkészi az arcomat, mélyen a szemembe néz. És tényleg, a kabuli öngyilkos merényletek áldozatai általában civil afgánok. Ha nincs külföldi veszteség, már be sem kerül a hírekbe. Ha afgán újságírót ölnek meg a tálibok, senkit sem érdekel, ha minket rabolnának el, valószínűleg tele lenne velünk a média. Szégyellem magam.

Aztán nők jönnek hozzá, mindegyik kék burkában. Vannak vagy tizen, segítséget kérnek, mert csak itt, ebben a titkos házban beszélhetnek. Özvegyek, nem tudnak megélni, beteg a gyerekük... Hiába várja őket Malalai fedetlen fővel és egy nagy öleléssel, a burkát nem merik levenni. Néha kidugják az orrukat, vagy a fél arcukat. Olyanok mint a riadt vadak, de látszik, hogy nagyon jól esik nekik beszélgetni.

 Az egyik asszony látva a kameránkat nálunk próbálkozik, könyörög, hogy juttassuk ki a fiát Afganisztánból, mert itt nem tudnak segíteni ritka fogbetegségén. Szörnyen érezzük magunkat, nyilvánvaló, hogy nem tudunk segíteni. Malalai int, hogy mondjuk azt neki, benne lesz az Afganisztánról szóló filmünkben...

Hogy pontosan miben és miből tudna segíteni a képviselőnő ezeken az embereken, azt nem sikerült kideríteni, de egy afgán asszonynak találkozni Malalai Joyával kivételes élmény lehet.
 
Hamarosan elhagyják a házat, letelt a három óránk. Malalai felveszi a burkát, és beül a kocsiba. Most már pontosan olyan, mint bármelyik afgán asszony.

-->

On The Spot - A helyszín: Etiópia
Kedd (február 23.) 1:15 AM

Az összes adás promója: www.spektrumtv.hu

On The Spot - A helyszín: Svalbard
Vasárnap (február 21.) 8:15 AM
Hétfő (február 22.) 2:55 AM

Fotók valamennyi helyszínről: Facebook group --- On The Spot - Spektrum

On The Spot - A helyszín: Izrael
Vasárnap (február 28.) 8.10 AM
Hétfő (március 1.)  2.55 AM

+

Márciusban együtt ismétli a Spektrum Tv a gázai és az izraeli részt.

-->

-->

Miután az amerikai csapatokkal tálib tüzelőállások mentén másztuk a hegyeket a pakisztáni határon, több szálat is igyekeztünk beizzítani, hogy volt tálibok közelébe jussunk, így ma reggel Eszterrel különváltunk, egy-egy sofőrrel, egy-egy testőrrel és egy-egy tolmáccsal indultunk a megadott kabuli címekre.

Az egyik címen Wakil Ahmad Muttawakil fogadott, a tálib rezsim egykori külügyminisztere, az egyik legösszetettebb, legrejtélyesebb és legellentmondásosabb tálib figura. Tegnap hajnali háromig olvasgattam a róla szóló elemzéseket, vele készült interjúkat, hogy a megbeszélt negyedórában normális interjú készülhessen. Végül kicsit több mint egy órát beszélgettünk, de mielőtt erről a volt tálib külügyminiszterről írnék, hadd magyarázzam meg, miért csak volt tálibokat kerestünk interjúalanynak. Végül. Eleinte nem csak volt tálibokra vadásztunk... Egy összekötő kétezer dollárért felajlánlotta, hogy elvisz minket a hegyekbe tálibokhoz, és készíthetünk interjút. Tanácsot kértünk régi motoros CNN-es haditudósítóktól, akik a leghatározottabban lebeszéltek egy ilyen típusú találkozásról, mondván, hogy éppen így rabolták el a New York Times tudósítóját, eszünkbe ne jusson! Legfeljebb Kabulban, úgy, hogy mi biztosítjuk a helyszínt és a védelmünket, de ezt a tálibokkal szemben a dolgok mai állása szerint egyenesen lehetetlennek minősítették. A tanácsok ellenére azért találkoztunk az összekötővel, aki még arra is vállalkozott volna, hogy Kabulba hoz egy tálib parancsnokot, de a helyszínt nem határozhattuk volna meg. Ő a halálos kimenetelű emberrablásokat egyébként azzal magyarázta, hogy csak akkor ölték meg a tálibok a túszaikat, ha azokról azt gondolták, hogy amerikai kémek. Másnap indultunk az amerikai csapatokhoz tíz napra, a bevetés felénél nyilvánvalóvá vált, hogy az adott bázisok környékén tevékenykedő tálibok pontosan tudják, hogy kik vagyunk, hol vagyunk, mit csinálunk, ezek után finoman szólva jó eséllyel gondolhatták volna rólunk azt, ami náluk életlen késsel történő torokmetszést von maga után, így lemondtunk a tálib interjúról, és volt tálibok után néztünk.

Wakil Ahmad Muttawakil tehát külügyminiszter volt a tálib rezsim idején. A BBC szerint már 2001 júliusában tudott Oszama Bin Laden tervéről, és összekötőkön keresztül figyelmeztette Washingtont egy készülődő terrortámadásról, de a CIA válasza az volt, hogy az ilyen fenyegetések mindennaposak, nem tudnak vele mit kezdeni. A külügyminiszter - nyilatkozata szerint - egyébként nem is az Al Kaidatól értesült szeptember 11. tervéről, hanem egy üzbég iszlamista mozgalom vezetőjétől, aki nyilvánvalónak gondolta, hogy egy ilyen támadás után háború indulna Afganisztán ellen, és megsemmisülhetne az iszlamista mozgalom biztonságos hátországa is.

Szintén a BBC szerint Muttawakil a háború első hónapjaiban felajánlotta, hogy átadja Oszama Bin Ladent az amerikaiaknak, ha nem bombázzák tovább Afganisztánt. A csere elmaradt, Muttawakilt elkapták, több évig fogságban volt, majd "átállt" a "jó" oldalra, ma a kormány emberei védik a házát, és úgy beszél, mint egy békeaktivista, az ENSZ az idén az afgán elnök indítványára kihúzta nevét az Al Kaidával és a tálib rezsimmel együttműködők listájáról.

Afganisztánban kétféle véleményt hallottunk róla. 1. A tálibokat legyőzni hazai pályán nem lehet, az amerikaiak 2013-ban lelépnek, nincs más választás, tárgyalni kell a tálibokkal, Muttawakil ebben segíthet, ráadásul mindig is mérsékeltebb irányonalat képviselt, arról nem beszélve, hogy ma már sok mindent másképpen gondol, mint tíz évvel ezelőtt. 2. A tálibok ártatlan civileket gyilkoltak halomra, semmibe vették az emberijogokat, a nők jogait, lányok nem járhattak iskolába, nem volt demokrácia, Muttawakil ennek a rezsimnek volt minisztere, háborús bűnökkel kellene bíróság elé állnia, csak egy velejéig korrupt és álságos háttéralkuk irányította országban fordulhat elő, hogy állami védelmet élvez és tárgyalópartnernek tekintik.

Hogy Muttawakil mit mondott minderre, az az afganisztáni adásból kiderül:-)

-->

Osszesen hat napot toltottem Montiban, ezen a kis bazison a pakisztani hatar kozvetlen kozeleben. Andris kesobb erkezett, mert egy ketnapos bevetesen vett reszt a Joyce bazis egyik csapataval, kozben a hangja is megjott. 

Veszelyes, vad hely ez, tele talibbal es egyeb harcossal, akik Pakisztanbol szivarognak be, a zoldhataron keresztul. Szinte folyamatos a harc, allandoan bevetesre indulnak a fiuk Montibol es teszik ugyanezt az "elegedetlen testverek", ahogy a falvakban hivjak a talibokat. Most meg havasak a hegyek es ilyenkor boldogabbak az emberek, mert tudjak, hogy tavasszal es nyaron veresebb a haboru. A harcosok egy resze ilyenkor meg a csaladjaval van, de ahogy elolvad a ho, ok is elojonnek...

Montiban nincs olyan sok katona, viszont elkepeszto kepzettseggel rendelkeznek, es elszantak. Tenyleg meg vannak rola gyozodve, hogy segiteni jottek: leszamolni a talibokkal es ujjaepiteni az orszagot, hogy aztan emelt fovel tavozhassanak, es atadhassanak minden felelosseget az altaluk kepzett afgan hadseregenek, rendorsegnek, hatarorsegnek es persze a kormanynak. Ez kicsiben hiheto es mukodni latszik, itt nem beszelunk politikarol es "tavol vagyunk a zaszlorudtol", ahogy ok mondjak.

Elso nap az egyik kozeli faluba mentunk jarorozni es megbeszelni az afgan rendorseggel a masnap megrendezesre kerulo diplomaoszto unnepseg vedelmet. Aztan atmentunk egy masik faluba, ahonnan par napja a talibok elraboltak a rendorfonokot, elkepeszto, hogy az afganok semmit sem csinaltak, gyakorlatilag hagytak. Par nap mulva a fegyvereiket is elraboltak az orsrol a mar emlitett urak, akkor sem tortent semmi.

Ilyenkor a kis amerikai csapat leul beszelgetni az illetekesekkel, kicsit leszidja oket, ad nekik felszerelest, ha kell. Vegigultem par ilyen targyalast, elkepeszto turelem kell hozza. Olyan, mintha egy nagyon rosszul tanulo gyerekkel matekoznanak, es meg tizedjere sem tudja megoldani a peldat. Nem szabad nagyon kiakadni.

Maskor az epulo szelmalomrol targyaltak, ami vegre lehetove tenne, hogy legyen villany a helyi klinikan. Asmar kormanyzoja nagyon orult, de mellekesen megemlitette, hogy nincs legkondi az irodajaban, es nyaron elkepeszto a hoseg, valamint az amerikaiak akkor lehetnenek igazan nepszeruek, ha egy hatalmas mecsetet epitenenek. Mitobb, o mar emlitette is ezt az embereknek... kisse feszult lett a hangulat, ennek ellenere alig birtam megallni nevetes nelkul. Amerika nem epithet mecsetet, legfeljebb renovalasra adhat penzt. Hosszu targyalas volt, kozben teaztunk, sutemenyt ettunk, es a vegen meg egy gyonyoru kendot is kaptam a kormanyzotol.

A helyi bazarban setalgatva (szigoruan allig felvegyverzett katonakkal ) gyorsan kiderult a gyerekek viselkedesebol, hogy a baratsagtalan bacsik is ott vannak. Nem szaladtak oda rogton a katonakhoz cukorkaert. Persze nem lehet megkulonboztetni a talibot a rendes afgantol, ugyhogy nyugodtan setalgattunk tovabb.

A katonak azt mondjak, hogy a haboru 99% unalom es 1% orulet. Teljesen kiszamithatatlan, hogy mi fog tortenni. Barmelyik pillanatban, a bazison, vagy azon kivul lelohetnek, felrobbanthatnak, elrabolhatnak. Csak ugy, minden elojel nelkul. Foleg itt, Kunar tartomanyban.

Monti kapitanya Benjamin Nagy, magyar szarmazasu, 29 eves. O felel az osszes katonaert, bevetesert, o iranyitja, hogy mikor milyen fegyvert vetnek be, jelenteseket ir, valaszol a hat radioja barmelyiken feltett kerdesekre, az E-mailekre, folyamatosan csorog a negy telefon egyike az irodajaban, ejszaka orankent felebresztik (tudom, mert a mellette levo szobaban aludtam), a katonak lelket apolgatja, es meg sorolhatnam. Napokig figyeltem, ahogy dolgozik, elkepeszto pasi. Szolgalt mar Irakban es korabban Afganisztanban is, osszesen 17-szer robbantottak fel, es csak egyszer serult meg, elvesztette tobb baratjat es katonajat. Ilyenkor szemelyesen elmegy mindegyik csaladhoz Amerikaban, hogy beszelgessen a szulokkel az elvesztett fiukrol.

Ez a masodik afganisztani "kalandja", csak masfel honapja vannak itt. Probalja magat felkesziteni arra, hogy par fiutol itt is bucsuznia kell majd, ha egyaltalan o tuleli.

Most izgulhatok ertuk en is. Nagyon jol bantak velunk, furcsa mod egyaltalan nem zavart, hogy en vagyok az egyeduli no parszaz katona kozott, a hegyekben, egy elkepesztoen szep helyen a pakisztani hatar mellett. Vigyaztak ram.

A harminc eve tarto folyamatos haboru, a kulonbozo hadseregek es katonaik, a be nem tartott igeretek utan  az emberek faradtak, kiegtek, bizalmatlanok. Nem csoda. Ennek ellenere most ugy nez ki, szivesen mukodnek egyutt az amerikaiakkal, ha cserebe kapnak is valamit. Utakat, hidakat, malmokat, kutakat...

Persze nem voltam ott, amikor az ej leple alatt a talibok latogattak el a falvakba, miutan az amerikaiak elmentek. Vajon nekik mit mondanak?

-->

-->

Eszter es Andris telefonos beszamoloja alapjan:

Eszter es Andris mar ugyanazon a bazison van. Andrist ledobta egy helikopter, de a vartnal korabban, ugyhogy egyedul talalta magat egy homokzsakokkal es szogesdrottal korbevett leszallopalyan. Valahogy elvanszorgot negyvenkilos csomaghegyevel az ebedloig, megreggelizett, majd megvarta, amig Eszter folebred a targyaloban (vegul itt kapott szallast egyetlen nokent a tamaszponton), es beszamolt neki elso haborus seruleserol: meg az elozo bazison a katonakkal valo tabortuzes mulatozas kozben belelepett egy szogbe:-) Nevetseges, hogy igy sebesul meg Afganisztanban, de jobb, mintha maskepp. Tetanuszt meg Etiopia elott kapott, a masik het-nyolc kombinalt oltassal egyutt, ugyhogy csaladtagok es rajongok: no para!

Meg akkor is no para, ha megerkezese utan korulbelul masfel oraval mar egy katonai konvojjal a pakisztani hatar fele tartott, ahol a pakisztani hadsereg akciojat biztositottak az amerikai katonak. A cel az volt, hogy a talibok ne jussanak at Afganisztanbol a tobbiek segitsegere. A Hammerekbol kiszallva iszonytato hegymaszas kovetkezett, a hegygerincre hagva fol tobb talib tuzeloallast talaltak: kovekbol es sziklakbol nemcsak rejtekhelyet, hanem professzionalis celzorendszert epitettek maguknak ezek az egyebkent rendkivul kepzett harcosok, innen lovik az amerikaiakat, meg a helyieket is gyakran, hajszalpontosan elhelyezett koveket hasznalva a celzashoz... Mielott elindultak lefele, az utolso pillanatban talaltak meg egy ilyet egy masik hegy tetejen, innen kezdve folyamatosan egymast fedezve kellett leereszkedni a hegyrol...

Eszter helyi falvakban, a bazarban, egy noi klinikan es meg rengeteg helyen forgatott az elmult napokban, peldaul Afganisztan egyetlen "diplomaosztojan" is, ahol a friss szakmunkas diplomasok legnagyobb oromere o volt az elsoszamu latvanyossag, az osszes gyerek koresereglett, eletukben nem lattak meg voros not, se kekszemut, hat meg lepel nelkul! Gyakorlatilag ugy erezhette magat, mint egy rocksztar, orakon keresztul folyamatosan fenykepeztek, szolitgattak, kacsintgattak ra, a vegen az amerikai parancsnok felvetette az egyik helyi vezetonek, hogy kettos mercevel mernek: elvarjak, hogy a katonak lesussek a szemuket, ha szembejon veluk egy muszlim no, mikozben most, hogy ok hoztak ide egy not, igy viselkednek vele:)

Keszult interju a helyi vallasi vezetovel, nyilvan maskeppen beszelgetett a kamera elott, mint amikor a hivei elott predikal a mecsetben, de igy is felvazolta: mindaddig, amig az amerikaiak a helyieket segitik (most mar alapveten tenyleg ez tortenik Afganisztan nagy reszen, a harc masodlagos, a vegso cel meg a kivonulas 2013-ban), addig rendben van a katonai jelenlet, de mihelyst ugy erzik, hogy Afganisztan ellen vivnak haborut, es nem Afganisztanert, azonnal kihirdetik a dzsihadot.

Kozben egy amerikai katona dalokat ir, es estenkent gitarozik, megkomponalta az afganisztani adas zenejet. Ennek a mar kilenc eve huzodo haborunak a tortenetet is mintazza ket dala, az egyiket reges regen irta: Battleground of Freedom (Szabadsag Csatamezo), egy tegnapelott irt szamanak a cime: I'm Going Home (Hazamegyek), es tenyleg, ma mar csak azert van itt, azert harcol, az hajtja nap mint nap, hogy o es a tarsai is tuleljek, es hazajussanak epsegben.

Eszter es Andris ma indul vissza Kabul fele.

U.i.: Telefonos bejelentkezes varhato a Jazzy Radio Weekend cimu musoraban szombaton, az etiopiai adas elott. Beharangozo video: www.spektrumtv.hu

-->

Eszterrel kulonvaltunk. Ot - a korabban kapott tanacs ellenere - konvojjal vittek a kisebb katonai bazisra ket hegy koze, harom Hammer jott erte aznap este, amikor en ketnapos bevetesre indultam a pakisztani hatarhoz.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Eszter az egyetlen no a bazison, nem tudom, hol alszik, hol zuhanyzik, nyilvan nincs kialakitva semmi noknek, hiszen ott nem szolgal egyetlen no sem, egy elozo allomasunkon azt a tanacsot kaptuk, hogy egyetlen pillanatra se valjunk el, mindig vigyazzunk egymasra, foleg en ra, mert ezeken a kis bazisokon sok katona - fuggetlenul attol, hogy amerikai vagy afgan -elveszitheti a fejet akar tobbeves afganisztani szolgalat utan, de legalabbis a realitaserzeket (ha van ilyen). De nem volt valasztasunk, erre a ketnapos hegyi bevetesre nem lehetett nemet mondani, es a volgyi bazisra sem, ahol raadasul egy magyar szarmazasu fazon vezeti az amerikai egyseget.

Mi ejszaka indultunk egy kis tamaszpontra, at kellett masznunk harom magas hegyen, ez Adam's Peak haromoras lepcsoje utan (Sri Lanka - 2 hettel ezelott) nem esett nehezemre, egy-ket "intelnek" azonban igen (ok azok a fiuk, akik a kulonbozo specialis technikakat kezelik, lehallgatokeszulekeket, muholdakat, radarokat es igy tovabb), igaz, ok vagy haromszor annyi cuccot cipeltek, mint en, korulbelul otven kilot.

Hogy pontosan mi tortent a bevetesen, egyelore nem irhatom le, embargo van, de a tavaszi adasbol kiderul. Osszetevok: helikopterek, Hammer-konvoj, hegyi osztag, raketak, bombak, mesterloveszek. Resztvevok: amerikai hadsereg, afgan hadsereg, talibok. Helyszin: a pakisztani hatartol egy hegygerincnyire. Holnap repulok Eszter utan a volgyi bazisra. Meg egy hetunk van Afganisztanban, hamarosan elkoszonunk az amerikaiaktol, es irany Kabul...

-->

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

-->

Helikopterrel athoztak minket egy masik bazisra, hat kilometerre vagyunk Pakisztantol. A kozos hatarszakasz a Kunar nevu regioban (a dzsihad bolcsoje, ahogy a helyiek hivjak, Nagy Sandortol az indiai birodalom seregein es az oroszokon at az amerikaiakig senki sem tudta bevenni, annak idejen ezeket a hegyeket bombaztak az amerikaiak, amikor azt gondoltak, erre van Bin Laden, akit ugye azota sem talalnak, ahogy a tobbi most wanted terroristat sem, de hogy ezekben a hegyekben vannak valahol, azt tudjak, mert itt tuntek el, a masik oldalon meg nem tuntek fel, ma egy digitalis terkepen tartottan nekunk bemutatot a tisztek, egy gombnyomasra megjelent 20 most wanted terrorvezer a terkepen a hegyekben, de ennel pontosabban nem tudjak meghatarozni, ki merre van, most az egyetlen cel, hogy a Kunar folyohoz ne engedjek le a talibokat, fenn tartsak oket a hegyekben, es megerositsek a lenti tarsadalmat annyira, hogy ha visszajonnek a talibok a hegyekbol, ellen tudjanak allni, sajat labukon - nekunk is elegge remenytelennek hangzik, de itt valtig allitjak, hogy ez a nyero strategia, nem legyozni az ellenseget, hanem megerositeni a nepet).

A hosszu elso mondat utan: az itteni katonak szerint Pakisztanbol csak azert atjonnek terroristak, hogy ezt a bazist lojjek, naponta egy-ket raketa becsapodik. Az egesz bazis tele van homokzsakokkal es bunkerekkel, az instrukcio a kovetkezo volt: vegyetek le a mellenyt meg a sisakot, es futni sem erdemes, ha eltalalnak, teljesen mindegy, meghaltal, de jo esetben szerencsed van, ugyhogy aludj tovabb mint egy kisbaba!

Tobbet nem irhatunk, a bevetesek, a szallas, az esetleges akciok, amelyekben reszt vehetunk... minden szigoruan titkos.

Elvileg a ho vegen atmegyunk ket hegy koze, egy volgyben fekvo tamaszpontra, ez mar nem is bazis, hanem amolyan kihelyezett helyorseg, allandoan lovik, fogat mosni is csak ejszaka lehet, mindenesetre csak nehany napot toltunk majd ott. Aztan par nap Kabul a tervek szerint, legkesobb onnan igyekszunk jelentkezni.

-->